Nagyon nehéz rávenni Bercit bármiféle szereplésre. Ha megérzi a produkáltatni-akarnak-szagot, elszalad messzire, és én emiatt nem is szeretem erőltetni a dolgokat (bár nehéz megállni, mert olyan cukiii). Ma délután viszont szépen kettesben játszottunk, és sikerült megörökítenem, ahogy énekel - annyira kis aranyos! Mókuska-dalt Mamától tanulta, az utóbbi pár napban állandóan ezt énekelgeti.
Tudja még a Csipkefabimbóját is, de azt általában kicsit keveri, lényeg benne a ridaridabumbumbum, az valahogy nagyobb hangsúlyt kap, mint a többi szöveg. (Ezeken kívül a Szita szita péntek, és a Dúgó, fadugó, parafadugó című slágerek szerepelnek eddig Berci repertoárjában...)
De a Mókuska tán az első, amit szépen végigdalol, íme:

Ha esetleg valaki nem ismerné (fel) ezt az örökbecsűt, a szöveg a következő:
Mókuska, (mókuska),
Felmászott a fára,
Leesett, (leesett),
Sáros lett a lába.
:D

Az első videó egy teljesen átlagos, hétköznapi jelenet. Fent ül az íróasztal tetején, és cukin szövegel a nagy semmiről. Szeret mindenhol trónolni, ahol nem szabad, mostanában itt heverészik, elolvassa a papírokat, fe-le mászkál és ugrál.

A másik videó a hétvégén készült Zolival megszerelték a szekrényt, aminek elromlott a háta. B.teljesen megőrült a végére, csak szerelt, fúrt, kalapált, és azt hajtogatta, hogy Szerszám, szeretem szerámot, szerszám kell, szeretem szerszámot. Csak kicsit volt félelmetes, de semmit nem tett tönkre és a saját kezére se csapott a kalapáccsal, úgyhogy jó móka volt.

Bercinek aranyélete van ám, az is biztos (legalább neki legyen). Ezt a játékot tegnap délután találták ki Papával, ha 30x nem gurult le röhögve a domboldalon, egyszer sem. Kicsit hosszabb videó, de nagyon vicces életkép a kerti-Berciről.

Amúgy meg Papa az Isten (Apa után). Kitesszük a lábunkat az ajtón, már elkezd Papázni, néz körbe, megy az ajtójukhoz, bekopog (!), beszól az ajtón is, hogy Pappapapa, ha meg végre megvan, a kis árnyék egy percre nem hagyja el. Mennek söpörni, metszeni, kertészkedni, locsolni, vagy éppen gördeszkázni. :DD

 ...ha egyszer bevásárolni is járhatunk. Berci egyszerűen imádja. Íme két apró videós szösszenet, hogy élvezi a shoppingolást.
Az IKEÁ-ban kedvenc helyünk is van, a berendezett babaszobákat köti össze ez a randa műanyag függöny. ÓRÁKAT képes itt elszaladgálni. :D (Ha nem lenne ilyen randa, vennék itthonra is - garantált lefárasztás és remek szórakozás egyben a gyereknek.)

 Ez pedig az egyik bababoltban. De ugyanez az őrjöngés van bárhol: futkos, nézelődik, bujkál, remekül elvan. Csak győzzük utolérni...

December 6-án Csonka Bercike 1 éves kisfiú hivatalos volt élete első Mikulás napi ünnepségére Anya munkahelyén, ahol nagyon kedves nénik nagyon színvonalas, kedves estét rendeztek a gyerekeknek. Ezúton is köszönjük nekik, Berci egyszerűen fergetegesen érezte magát. Szerencsére Zoli is el tudott jönni, ő készítette ezeket a telefonos képeket. Nem a legjobb a minőség, de annyira jó este volt, hogy mindenképp meg kell örökítenem a blogban is ezt az eseményt.
Berci általában imádja, ha új helyen van, nagy a tér, lehet mászkálni, sok a gyerek - így ez számára teljesen ideális terep volt. Néha odajött hozzánk, vagy messziről odakacsintott, hogy oké, megvagytok, amúgy jött-ment, ismerkedett, vigyorgott egész végig, nem lehetett lelőni sem.
Itt a mesélős néni balján látható (zöld pulcsis kis paca), szemmel tartotta a gyerekeket és az üveg dohányzóasztalt. :D

Mikor Mikulás bácsi megérkezett, Bercike kedves dallal egy kis klimpírozással köszöntötte a jóságos apókát. (Mondhatni nem feszítette fel a hatalmas, piros ruhás bácsi és a krampuszok jelenléte.)

A kis cseles, gondolta, kössük el az egész szekeret, Mennnnyi csoki, vigyük gyorsan Anyám, amíg háttal van ez a piros szerzet!
(Többi kisgyerek aggodalmas feje?:D)

Egy kis videó, ahogy Berci átveszi a saját csomagját (igen, végül csak egyet vihetett haza - annak nagy részét is a szülők ették meg, az élet kegyetlen).
Látszik, milyen szépen sétál már! Az ajtó felé vette az irányt, ugyanis nem kicsit rá van kattanva a lépcsőzésre a szentem.

És az OSZK-ban a könyvek mellett márványlépcsőből is igen sok van. Ezt a kisebb lépcsősort kb. háromszor-négyszer is megjártuk, oda-vissza. Én elfáradtam a végére (ő nem).

Megismerkedett a hatalmas szobrokkal is a bejáratnál.

Az üres, hosszú folyósókon pedig végkimerülésig szaladgált. Szó szerint. :D Amikor már nem bírta a két lába, négykézlábra váltott, aztán egyszer csak összecsuklott és ráborult a padlóra. :D
Mit mondjak, aznap este nem sokat kellett altatni.

 Régen volt már videós bejegyzés, íme most egy nagyon jól elkapott kis jelenet az életünkből.
A történet röviden annyi, hogy Berci rákapott a vizezésre. Mindig van neki kikészítve a kis üvegébe tea vagy víz, ha megszomjazik, tudjon inni.  Azonban mostanában kitalálta, mennyivel viccesebb inkább kiönteni, pacsálni, minden és mindenki olyan lesz, nagyon mulatságos. Mi ezt annyira nem díjazzuk, mindig rászólunk, a végén meg jól elvesszük a poharat. De már erre is rájött, így ha közeledünk, gyorsan beveszi a szájába, Én csak iszom itt a vizet, Jóapám, el ne vedd már szegény szomjas Berci kisfiadtól! - nézéssel.
Erre varrjunk gombot, és legyünk szigorúak, miközben majd lefordulunk a székről a röhögéstől.
(Kicsit sötét a videó, bocsánat, esti, lámpafényes felvétel.)

Vizilabdás lesz, no.

Végre, végre, az első meleg nyári napon összepakoltuk magunkat és Bercit, és elindultunk egy 3napos mini-vakációra. Nagyon vártuk már, jól esett kimozdulni, nem itthon, és főleg együtt lenni. Zalakarosra mentünk egy wellness szállodába (a szállóról még később).

Oda és visszaúton is megálltunk a Balcsinál, megmutattuk Böbének a csodaszép vizet, sétáltunk, lángosoztunk, jó volt. Idén nyáron remélem nagyon sokszor lejutunk pancsolni, akár 1-1 napra is!! (Mikor mehet be Berci a Balatonba? Lassan 8hónaposan, van valami szabály/hőfok/korlátozás, nem tudjátok?)
Íme egy kis balatoni sorozat, ennyire tetszett neki a dolog:

Zalakarosra sem olyan vészes a távolság, nagyjából 2 és fél óra háztól házig, Berci szépen aludt a kocsiban szinte végig, ügyes volt. 2 éjszakát töltöttünk a szállodában. Tulajdonképpen egész jó hely volt, a szobák szépek, a wellness részleg nekünk nagyon tetszett, ennyire kedves és előzékeny alkalmazottakkal pedig még sehol nem találkoztam. Ami negatívum talán, hogy építkeztek, így nem volt annyira csendes, és hát kajákból én finomabbat is el tudok képzelni... Marketingben viszont nagyon erősek, eljövetelkor kaptunk a főnénitől 2 db -10% kedvezményre jogosító utalványt, hogy terjesszük a baráti körünkben. Nézzétek meg a szálloda linkjét - ha valaki szívesen menne, örömmel adjuk a -10%-ot. Amúgy közvetlen közelben egy hatalmas élményfürdő van, szerintem kisgyerekkel nagyon jó móka lehet. Ha Berci kicsit nagyobb, biztos mi is ott töltöttük volna a napokat.
Mivel azonban pöttöm még, és beköszöntött a kánikula, főleg pihentünk. Zolival nagyot aludtak a szállodában, sétáltunk (annyi, de annyi most a szúnyog, hogy félelmetes), és főleg fürdőztünk a wellness részlegben. Berci annyira élvezte! Úszkált a kellemesen hűvös vízben, örült, hogy ott vagyunk körülötte egész nap, játszott és kacarászott. Kicsit tartottam ettől a kisgyerekkel megyünk nyaralni témától, de nagyon remek volt minden, úgyhogy bátran megyünk a nyáron mindenhová!
Estére kicsit nyűgös lett, nagyon sok volt az élmény, elfáradt. Emiatt a vacsoráink kissé zaklatottra sikeredtek, cserébe viszont este 8-tól reggel 6-ig horpasztott közöttünk az ágyban (esküszöm, Berci aludt a legjobban hármunk közül).
Szóval így nyaral egy Bömbi fiú:

És az extra-bónusz-meglepetés: Berci úszik és pancsol, videó. 3perc, kicsit hosszú, de az eleje meg a vége a legjobb!

 Zoli szerint mindenképp megörökítésre érdemes Berci esti tombolása pancsolása. Mivel ezt szavakban leírni úgyis kevés, alább szemléltetem egy kis videóval is az eseményeket.
Mostanában tehát úgy néz ki az esti program, hogy bevonulunk fürdeni, én vetkőztetem, Zoli ereszti a(z egyre kisebb) vizet, kis játék, be a kádba. Zoli tartja, én először óvatosan lefogom(!) a lábait, gyorsan lemosogatom. Persze a bomba bármelyik pillanatban robbanhat, a lábak amint a vízzel érintkeznek, megkezdik a működést, gyorsnak kell lenni és szemfülesnek. Amint kész (nagyjából) a mosdatás, én hátraugrok, lábikók szabaddá válnak, elszabadul a pokol. Nem mértük még, meddig tud rugdalózni, eddig mindig ő győzött (5-10 perceket simán végignyom, ami szerintem nem kis teljesítmény. Enyhén kockás a hasizma.). A kád vize kint, mindenki vizes, Berci hatalmas koncentrációval csak nyomatja a lábtempókat. Néha felpillant, ránk vigyorog, de a lábak nem állnak meg. Én időközben behozom a felmosót, és amíg gyermek fürdik, én felmosok. (Szép tiszta már a fürdőszoba.)
Próbáltuk már, hogy játékot, labdákat pakolunk be, de úgy még vicesebb, mert azok is mozognak a hullámverésben. Szóval inkább röhögünk és takarítunk.

Így megy ez. :D

Egyébként a videó készítése óta ez még durvább, erősebb, biztos a szorgos babauszis oktatásnak köszönhetően. Gyakorol, a kis stréber?
Csak abba félek belegondolni, mi lesz, ha lábra áll, soha, de soha többé nem érem utol, ha egyszer elszalad...

Így szokott, nagyon sokat, hangosan kacarászni:

Épp kukucska játékot játszik Apjával. :)
Persze közben egy kis kiabálás is, csak hogy halljátok, az milyen.

Hála Istennek, hogy ilyen kis jókedvű, tényleg a nap legnagyobb részében jófejkedik. Kivétel ha éhes, álmos vagy unatkozik. De az meg érthető. Cukifej.