off bejegyzései 
Kívánunk minden kedves erre vetődőnek sok szeretettel nagyon boldog, vidám, szeretetben és sikerekben gazdag 2012-es esztendőt!
Magunknak továbbra is csak egészséget szeretnék kérni, a többit valahogy megoldjuk. :)
Nem ígérek semmit, de megpróbálok szorgos(abb)an írogatni, majd sokat fényképezünk és dokumentálunk minden jelentős eseményt! Hatalmas csók és ölelés mindenkinek; csak a Süni legyen velünk jövőre is!
Mint az tán sokaknak feltűnt (a freeblogosok meg tapasztalták) a napokban nagy szerverhalál volt a freeblog háza táján, aminek köszönhetően augusztus közepéig minden freeblogosnak minden bejegyzése eltűnt a rendszerből. Hála barátunknak, Google-nak, a bejegyzéseket nagy nehezen sikerült visszavarázsolnom, a beállításokat pedig újra végigzongoráztam, nagyjából visszatért a blog régi-új köntöse. Viszont a szívemnek oly kedves kommentjeitek 2,5hónapnyi adagja azt hiszem, mindörökre elveszett, ezt nagyon sajnálom. Bár én még így is kevesebb veszteséggel úsztam meg az esetet, mint jónéhányan...
A tanulság (amit Zoli ezer éve mindig hangoztat) mindig mindent menteni, lehetőleg háromszor, különféle adathordozókra. Remek.
...avagy miért is praktikus hogy a fiunk hajnali reggel 6-kor már kukorékol és muszáj felkelni.
Mert így ma például 9-re: kész volt egy mosás, előző adag leszedve, elpakolva, megsült a sütemény, kiporszívóztam és összeraktam az egész lakást, beágyaztam, elmosogattam egy embertelen adagot, közben gyereket etettem, itattam, pelenkáztam(3x), csitítgattam, hogy anya mindjárt jön, mindjárt jön, mindjárt jön, csak még ezmegaz. 9:15-kor már indulhattunk is bevásárolni, játszóterezni, ahol 11:30-ig futottam - figyeltem, délben ebéd (könyörgés, mese, minden bevetve, csak egyééél méééééég eeeegy falatot), hála a Jó Istennek a délutáni alvásért, hogy van egy kis szusszanásnyi idő. És akkor ma nem is kellett edédet főzni, mert maradt tegnapról. Ezt amúgy a világért sem panaszképpen írom, inkább ténymegállapítok.
És inkább nem értem azokat a kismamákat, akik (blogon, itt-ott) hirdetik, hogy micsoda aranyélet ez, egész délelőtt a teraszon kávézgatnak stb.
Másnak ez nem egy nagy harc? Hogy legyen rendben a lakás, legyen kaja, rend, közben ne hanyagoljam el a gyereket, vele is játék, foglalkozás, menjünk ide-oda, hogy legyenek ingerek... Kíváncsi lennék, ki hogy csinálja.
Mert rendben, hogy azt mondják a nagyokosok, az anyuka csak a gyerekkel foglalkozzon, nem fontos a házimunka, de akkor mit eszünk? Járjunk térdig koszban? Mert ezeket a dolgokat nem csinálják meg szorgos kismanók, míg mi idillien játszódunk Bercivel...
Ha gazdag vállalkozó lennék, alapítanék egy baba-mama házhoz szállítós kajáldát. Gyereknek kora szerint lenne minden finomság, reggeli, tízórai, ebéd, uzsi, stb, anyáknak is választható ebéd - tuti siker és gazdagság. Ezt találtam ki, tegnap, két főzés között. Ugye, hogy minden kismama befizetne? ;D
Kicsit későbbre terveztem ezt a bejegyzést, amikor már rendszeres olvasók vagyunk, sok tapasztalattal és még több élménnyel - de már most annyira telítődtem, hogy terápiás céllal ki kell beszélnem magamból, különben kipukkadok.
Az Anna, Peti, Gergő jelenségről szeretnék kedves tapasztalt és nem tapasztalt Anyatársaimmal beszélgetni, mert szerintem borzasztóan érdekes - mind szülő, mind magyarszakos szemmel is.
Életemben először akkor találkoztam a magyar gyermekirodalom eme gyöngyszemével, amikor még boldog, fiatal és nagyon naiv gyermektelen (elő)életemben egy könyváruházban nézegettem a (normális, azaz felnőtt) könyveket. Egy kisfiú mint a bolond futkosott le-és fel a boltban, kezében egy könyvvel, és hangosan kántálta, hogy ANNAPETIGERGŐ-ANNAPETIGERGŐ-ANNAPETIIIIIIIGERGŐ, kb. egy fél órán keresztül. Én megvetően és bosszúsan pillantottam a szerencsétlen anyjára (mit tudtam még akkor, innen és utólag is bocsánat ezért, Sorstárs), majd visszatemetkeztem (normális, felnőtt) könyveimbe.
Mikor Berci megszületett, persze biztosak voltunk benne, hogy sok könyv kell neki, szép, okos és jó mesekönyvek - néhány maradt a mi gyerekkorunkból, és folyamatosan vásároltam is neki, fél évesen már nagyobb könyvtára volt, mint egy átlagmagyarnak (és ez nem Bercire nézve szégyen...). Köztük megkapta Bartos E. kicsiknek szóló lapozgatóját, a Játszik a babát és a Nyaral a babát. Bármikor felkeltetek az éjszaka közepén, el tudom mesélni bármelyik könyv bármely oldalát, ahányszor mi azt végimondtuk, az embertelen. Böbe imádta, hihetetlenül.
Most már nagy fiú, régóta tud puha könyveket is szépen lapozgatni, így APG gyűjteményünk jelenleg már 3darabos. (Ebből egyet olyan szinten rongyosra olvastunk, hogy szétjött a keménytábla, meg kéne már ragasztani.) Szerencsére B. imád mesélni, hozza a könyvet, beül az ölembe, lapozgat, mutogat, én pofázok a képről, órákat. APG imádata viszont már odáig fajult, hogy ha mondom neki, -B., hozz egy mesekönyvet! - megy, kiássa a kupac alá rejtett APG-t, és azt olvassuk órákig. Órákig.
Kiborulásom oka APG Apuka rendmániája, vagyis mikor elviszik az autót a mosóba. Ez a legújabb könyvének egyik története, a héten minden ebéd közben (tehát kb. 3-4x40perc) ezt a 3oldalt kellett mesélni (aztán ha Zoli hazajött, az ő orra alá is odadugta...). Gyakorló Anyukák megértően bólogatnak, akik pedig nem értik, képzeljék el, hogy órákig csak ugyanarról a képről hajtogatják a következőket: -Igen, ott a lámpa, a bácsi lemossa. Beáll az autó a mosóba, igen, ott vannak a nagy kefék, most lemossák az autó oldalát. Igen, ott a kefe. Igen, az ott a rendszám.
Kéééész. És még csak el sem kezdtünk rendesen felolvasni. Képzelem, hogy Gyakorló Anyák már fel is tudnak mondani szövegeket...
Amúgy nekem nincs kifogásom a mesékkel, sokan vádolják, hogy leegyszerűsített, túlidealizált - könyörgöm, 1-2-3 éves gyerekeknek nem mesélhetünk Anna Kareninát, az a lényeg, hogy megszeressék, megismerjék a könyv varázsát - szerintem. A képek -történetek tényleg elég egyszerűek, de van nekünk hétnyelven beszélő csodaszép Beatrix Potterünk, mégsem azt olvassa a gyerek orrba-szájba - ennyi. (Ott azért egyébként én is ütni tudtam volna, ahol Anyuka egy éjszaka alatt kacsalábon forgó maciházat készít a kislány szülinapjára - na ne mááár.)
Lassan most örülnék, ha tudnánk kicsit szélesíteni a palettát - próbálok Boribont, Tesz-Vesz-Várost, Tappancsmeséket becsempészni az életünkbe, de B. mindig csak az autómosókkal jön...
Örömmel veszem a mese-olvasós, APG-s tapasztalatokat, sztorikat! :D
(Azért ez a paródia ott van... :D)
