Történelmi pillanarokat élünk. :D

Az úgy történt, hogy Annababáék elkezdtek bilizni, amit mi ki is tárgyaltunk a játszótéren. Én úgy vagyok/voltam vele, hogy majd ráérünk mi erre a nyáron, amikor úgyis puccosan szaladgál odakint, no pressure, csak szépen nyugodtan. Viszont Berci hallotta, amit beszéltünk, és itthon is elkezdte emlegetni, hogy bili így meg úgy, meg Annababa abba pisil stb. Úgyhogy meglovagolván a lendületet vasárnap vettünk egy trónust bilit. Csodaszép, kényelmes, külön kiemelhető kis résszel, úgyhogy Berci boldogan hozta-vitte, szétszedte, ráült, kiöntötte a nagy semmit, hozta-vitte, ráült. Este fürdés előtt üldögél rajta pucéron is, és ma - tadammmmmmm - sikerült is egy pindurkát belepisilnie. Nagyon büszke volt magára, mi is rá. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonítunk a dolognak és nem is erőltetjük, de azért ez jó hír.

Egyébként meg itt a szép idő, kint vagyunk egész nap, nem elég a nap 24órája. Télen azon szenvedtünk, hogy töltsük ki a napokat, most meg úgy elrohannak, hogy szinte semmire nem jut idő. Kirándulunk, mászkálunk, kertezünk egész nap. Párszor már kimentünk a Margitszigetre, új kedvenc helyünk. Berci imádja nézni a hajókat, kavicsokat dobál a vízbe, sétálunk, és egy nagyon klassz játszótér is van ám. (A Major egyszerűen tele van, alig lehet elférni ott délelőttönként, most, hogy mindenki kiszabadult...)
Ma is Duna-partoztunk, kiültünk a mólóra hajókat nézni. Csomó ráérős egyetemista csaj is ott unatkozott, mi dobáltunk a köveket, kenyeret a kacsáknak, néztük a hajókat, a vizet stb. Erre mit mesél Berci este az apjának?
" Voltak ott hajóóóóók, meg lááááányok, de nem vették észre, hogy itt van Berci, nem mondták, hogy itt van Berci..." -mindezt halál komolyan sajnálkozó arccal. :DD 

A száraz tények: 14kg, 91cm, 92-98-as ruhákat hord, 24-25-ös cipőket és 16 fogacskával büszkélkedik.

Kevésbé szárazon:
Imádom. A kis huncut kópé fejét, ahogy állandóan vigyorog, dumál egész nap. Egy élmény vele itthon lenni, annyira jól megvagyunk általában. Olyan okos, ügyes kisfiú lett, kimondottan szórakoztató társaság.
A mozgása szerintem kiemelkedően jó, fut, szalad, hegynek föl-le, lépcsőzik egyedül le-föl, ugrál páros lábbal, focizik, a labdát rúgni és dobni is tökéletesen tudja, mindenre felmászik, amire csak lehet.

Beszédügyileg hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi hónapokban. Múltkor elkeztem összeírni azokat a szavakat, amiket rendszeresen használ, hogy készítsek egy Berci-szótárt, de feladtam, annyi sok szava van, hogy hihetetlen. Mondatokat még nem mond, de néha egész jó kis összetételeket alkot, pláne ha valakinek dirigálni kell, az nagyon megy: Apa oda ájj! Anya csüccs! Anna gyeje! stb.
Szeretnék egy bejegyzést írni még a kedvenc Berciszavainkról, mert jó lenne nem elfelejteni a hanísát (harisnya), az automumit (autógumi), biszsiszit (bicigli) és társait. A legtöbb szava egész jól felismerhető, jellemzően a szavak elejét mondja, de van néhány olyan alkotmány, amire ember nem találná ki, mit is takar - aki rájön, mi Bercinél a sipipi, ajándékot kap, szépet (Anyáék tudják, ők ki vannak zárva a játékból). :D

A napjaink szerencsére még mindig nagyon jól kiszámíthatóak. Reggel 7körül ébredés, kakaó, kis játék, reggeli, játék, játszótér, motorozás, Anna, futkározás, bim-bam, itthon ebéd fél1kor, alvás 1-2óra hosszat, kis játék, kert, mamáék, sihuhu, uzsonna 5kor, játék, Apa haza, nagy játék, vacsora, pancsi, este 8kor alvás. Szereti a rendszert, de jól tűri a különféle kimozdulásokat, kirándulásokat is, imád boltokba garázdálkodni járni, a játszóház, vagy barátoknál tett látogatás is mindig nagy siker.

Olvasunk, mostanában nagyon sokat. És már rendesen, hozza a kis könyvét, bekucorodik az ölembe, Anya oss! kiáltja és mutogat a szövegre. Anya pedig oss olvas lelkesen, nagyon szeretem ezeket a pillanatokat. APG (Berci szava szerint Peti) még mindig nagyon megy, de már sok új kedvenc is van Hál'Istennek. Az utóbbi idők abszolut slágere a Tesz-Vesz-Szótár volt, azt szó szerint rongyosra olvastuk, nézelődtük. Mostanában a legnagyon kedvenc Boribon (brummabrumma), az autózós sztorit fejből elmesélem bármikor, napjában kb. 10-szer kell elmondanom Bercinek. Ezen kívül az autózós kisvakond és Bogyó és Babóca is nagyon jó haverunk lett.

Kedvenc játékai még mindig az autók és a dupló, vonatozik néha, épít a kockákkal, labdázik. Sünitől elválaszthatatlan, süni még ebédelni is jön velünk mindig, mindenhol ott kell lennie.

Evés-Alvás ügyben sem lehet nagy panaszunk. Enni sokmindent megeszik, vannak nagy kedvencei persze, de uborkával és céklával még mindig bármit meg tudok vele etetni. Mostanában szerintünk újra fogzik (jönnek a nagy hátsók), emiatt az alvás néha megborul. Általánosságban végigalussza az este 8-tól reggel 7-ig terjedő időszakot, az utóbbi hetek nyüglődését a fogzásnak tulajdonítjuk. És amúgy szerintem elkezdett félni a sötéttől is. Ha éjjel megébred, régen simán visszaaludt, mostanában viszont keservesen zokogni kezd, kiabálja, hogy jámpa, jámpa! (lámpa), felkapcsolom (pici éjszakai fénnyel), megnyugszik, és lámpafénynél tovább alszik. Fura dolog, mindig van valami.

Nagyon érezni, hogy közeledünk a kétéves kor felé, dacol a ded, rosszabb néha, mint két hisztis kamasz, mert még egy jó nagy nyaklevest sem lehet neki adni, csak úgy a lelki béke és a nevelési célzat kedvéért. (Néha pedig jól esne.) 
Kezdjük ott, hogy minden nem. Az agyam eldobom tőle néha: -Berci, gyere, megyünk fürödni! - Nem! (15 perc múlva:) -B.gyere ki a kádból! - Nem!, -Berci menjünk kezet mosni! -Együnk banánt! -Megyünk a játszótérre! - Hazamegyünk a játszótérről! - Vedd fel a cipőd! - Kivesszük a kakást pelust! -Nem! -Nem! -Nem!  -Neeeeeeeem!... Olyan jól megy már neki, hogy néha be sem fejezem a kérdést (kérést, utasítást), már csípőből tüzeli, hogy NEEEM!!!
Igyekszem szépen, türelmesen, kedvesen, de amikor minden fiszfaszságra játékosan kell rávenni, akkor azért néhanapján el tudok durrani, bevallom férfiasan.

Van még ám tovább is, legújabb idegesítője az enyémkedés. Minden kell, ami másnál van, az ő játékára még csak rá sem nézhet kisgyerek, ha mi épp csúzdázunk, és egy másik kiskölök ráül a motorjára (nálunk a játszón elvileg mindenki szabadon játszik minden és mindenki játékával), akkor a csúzda tetejéről elkezd hőőőőő-zni, mutogat magára, a motorra, magára, a motorra, felháborodott fejjel lecsúszik, mutogat, odarohan, mutogat. Amúgy nagyon vicces, csak néha idegesítő és ciki.
Viszont jól lehet húzni vele, ha épp előjön a NEMBerci, mondjuk valamit nem akar megenni, Zoli szórakozik vele, hogy -Jó, nem is kapsz, mert az enyém, Bercinek nincsen stb., rögtön kell, még a vasszöget is megeszi. (Na, az ilyen játszmákhoz nincs nekem türelmem 24órában, Megeszed? nem? akkor szevasz, barátom, bonca!)
És sajnos néha lökdös is, érdekes módon mindig kisebbeket. :(
Azért én mindig ott vagyok, hagyom játszani, haverozni, de ha úgy érzem, hogy kell, akkor minden balhénál helyreteszem: Nem a tiéd, add vissza. Nem lökdösünk, mert hazamész. Hadd játszon vele Luca is, neked most úgysem kell. stb, stb, nagyon üdítő és kellemes elfoglaltság ez.

Szóval, drágáim, lesznek még itt véres harcok. Annyiból nyugodt vagyok, hogy ez természetes, ezen mindenki átesik, akinek van/volt gyereke, az most (remélem) megadóan legyint, hogy szevasztok ennél a lépcsőfoknál. Sokat járunk gyerekek közé, nem baj, ha megharcolja a kis harcait, megtanulja, hogyan kell viselkedni, szocializálódni kell, kéremszépen.
És egyébként persze hatalmas nagy cukifej, okos és ügyes, erről is kap egy külön bejegyzést hamarosan, ha kihevertem a mai (-Nemakarokelaludnipedighótálmosvagyok!) hisztiparádéját. :D

Csak a rend és az utókor kedvéért lejegyzem az adatokat, mert ilyen már régen volt.
Tehát: 10,9 kg (ruhában már 12, alig várom, hogy elinduljon, és ne kelljen cipekedni annyit!), 81 cm.

Megtesz már pár lépést önnállóan, egy kézzel vezetve szinte stabilan jár. Persze ha sürgősen mennivaló van, akkor azonnal négykézlábra vágja magát, kint a sáros udvaron nagyon jó mulatság.

Beszélni még nem igazán, bár tud szavakat (Attta = Apa, Sssszisza = cica, gyeje = gyere), de nagyon ritkán használja is őket. Megérteni viszont szerintem ért mindent, kérésre idehoz, odaad, labdát, játékot, könyvet, csomó mindent, érti hogy megyünk pancsizni, hamizni stb, stb. A nemet is érti, nagyon is. Ha rászólunk, ránk néz, vigyorog, rázza-forgatja a kezét, és csak hozzányúl/bekapja/felmászik/ledobja.  De olyan nehéz szigorúnak maradni, mikor teli szájjal büszkén vigyorog (Tudom hogy nem szabad, és én mégis megcsináltam!!)! Meg kell zabálni, annyira jó fej.

A napirendünk, alvásunk lekopogom, teljesen jó. Nagyon ügyesen, óra szerint működünk, általában jól kiszámítható az élet neki, és úgy látom, ezt szereti, mert igazán nyugodt, kiegyensúlyozott kisgyerek.
Evészet is remek továbbra is. Egyetlen nehézség, hogy a nagyon darabosat nem szereti, ami nincs pépesítve, azt kicsit forgatja a szájában és küldi vissza. Hogy lesz ebből önnálló rágás-evés, azt nem tudom. Bár gyerekorvos szerint, amit a gyerekek akarnak, azt meg tudnak már rágni 8 foggal, és lehet benne valami, mert a mandarint és babakekszet marokszám egészben tömi magába minden gond nélkül. Jó lenne már elhagyni a tápszert és reggelire-vacsorára katonákat falatozni, de majd csak. Nem erőltetem, amíg a többi étkezése ilyen jó, amúgy sem tűnik éhesnek és alultápláltnak.

Bercit érdemes oktatni, már most látszik. Jó ideje járunk már Ringató foglalkozásra, amolyan énekelünk-játszódunk a gyerekkel buli. Bercit persze jobban érdekli a többi kisgyerek és a fiókok a teremben, mint az Este van már nyolc óra című alapmű, de ez egy másik történet. Azóta viszont itthon is sokat játszunk Csip-csip csókát, Kerekecske-gombocskát, lovagoltatós játékokat. És imádja. Ha elkezdjük énekelni, hogy Csip-csip csóka, már rakja is össze a kis kezeit. Persze a hess-hess-hess a kedvenc része, mindig el is sül hamarabb, de hát ez ebben a korban még megesik. :D

Mármint felfelé. Mert ugye Bercike négykézláb már régesrég, szépen feláll, kapaszkodás nélkül is, megáll néhány másodpercre, bútorok mellett, két kézbe kapaszkodva pedig már sétálgatunk. De annyival gyorsabb és fürgébb négykézláb, hogy nem erőlteti az önálló járást. Jelzem mi sem, mert én nagyon örülök, hogy hónapok óta mászik négykézláb, én nagyon hiszek ennek fejlesztő hatásában (ugyebár az a bizonyos jobb-bal agyfélteke...).

No de a legújabb produkció: megmászni a bútorokat! Félelmetes! Felmászik a játékteherautóra és feláll (még nem esett pofára, de csak idő kérdése), fel a bútorokra, szülőkre, dobozokra és lépcsőkre, nézni is rossz. Emeli a kis térdét és húzza magát, hihetetlen komoly. És utána ilyen büszke magára:

Jelzem a tévét már felszereltük a falra, mert ugye bizonyos kicsi kezecskék nem bírták megállni, hogy ne nyúlkáljanak oda állandóan - erre megy utána, most így a falon is eléri (fekete csík a feje fölött a tv). És lépcsőnek használta a jobbra látható kis zsámolyt (ami eredetileg a kábelekhez való jutását volt hivatott megakadályozni), nagyon kreatív a gyermek. Most a Zoli komoly barikádot épített a tévé köré, és csak reménykedünk.
Igazi kisfiú, szerintem pár év (hónap), és nem tudjuk leszedni a fákról és a mászókákról.

Itt épp a dohányzóasztal alsó polcán mászik át, jelentősen lerövidítve az útját a szobában (nehogy már körbe kelljen menni!).

 Berci hónapról-hónapra fejlődik, mint akinek fizetnek ezért. Már az önálló álldogálást gyakorolja, bútorokba kapaszkodva pedig simán sétál-oldalaz - négykézláb pedig verhetetlen. Lépcsőt is tud mászni (felfelé), mindent kipakolni, bekapcsolni, megnyomni, összetépni. Nagyon ügyes, tehetséges kisfiú. Be nem áll a szája, dumál, halandzsázik, pápát integet (főleg ha nincs ott senki - megyünk a babakocsival, Berci meg pápázik a nagyvilágnak, mint egy trónörökös a hintóból, nagyon vicces!), tapsikol, és bürrög, amikor kocsikat tologat. Zenére rázza a kis fenekét, még a boltokban is táncikál, ahol szól a rádió.
Az alvás most megint kicsit rosszabb, fel-fel sír, de ha nem foglalkozunk vele, viszonylag hamar visszaalszik. (Átváltottunk gonoszszülőbe, hiába a fáradtság nagy úr.) Sajnos jönnek a hátsó fogak, az hasítgat neki bele szerintem.

Szeptemberünk is jó mozgalmas hónap volt, kis ízelítő belőle:

Szeptember elején voltak itt uncsitesóék, volt nagy játszás, kergetőzés az elején. Aztán jól kiütötték egymást és teljesen elfáradtak délutánra-estére, nagy nyüglődéssel. Egyelőre biztos, hogy nem bírnám a kétgyerekes létet...
Persze, hogy a csomagolás izgalmasabb, mint maga a játék:

 Voltunk nyaralni is, megúsztuk betegség nélkül, éljen! Berci ennek megfelelően teljes fordulaton pörgött, napközben szinte nem is aludt, jöttük-mentünk, hajókáztunk, kirándultunk, újra beleszerettünk az északi partba totálisan. Jó nyaralás volt, de egyáltalán nem pihentető, sőt...

 Khm-khm, alig tudtuk kirángatni a minibárból...
(Tök jó whisky-reklám lenne, nem? Be kéne küldeni valahová...Bár lehet leültetnének nem megfelelő bánásmód vádjával...)

 És a játszás, egész nap...
Jól kiborogatva a játszókosár. A huncut, Nem-én-voltam,-Anya! -fej

,

 Aztán kicsit meg is taposta.

 Berci erős ám, nem kicsit. A fél kilós súlyzót lazán kiemeli, ilyenekkel szeret játszani, nem a macikával a szentem.

 A fürdőkádból szó szerint nem lehet kiszedni. :D

A napirendünk még mindig elég jól kiszámítható, bár pár napja áttért a napi egy alvásra, dél körül. Délután 4-5körül persze már hótálmos, de nem hagyja magát elaltatni, csak este lefekvéskor. Jó lenne kicsit kitolni a déli alvást, de egyelőre nem sikerült. Mondjuk nem kell nagy szundira gondolni, szokásos fél óra, (Igen, ennyi szabadságom van napközben, fél óra. Ne is mondjatok semmit, kész. Még jó, hogy Anyáék néha vigyáznak rá, olykor megszökök. :D)
Enni továbbra is elég jól eszik, nagyjából bármit, amit kínálunk, imád a mi tányérunkból kunyerálni. Délelőtt egyébként gyümölcs, ebédre főzelék-husi-krumpli, uzsira tejpép, joghurt, a reggeli és a vacsi még mindig tápszer. Egyre jobban harap és rág, babakekszet, piskótát, zsömlét simán elrágcsál azzal a nyolc fogával.
Kb. 10,3 kg és 80cm. Már 86-os ruhákat adunk rá! Nagyon komoly.
Szülinapjára pedig autósülést kap, olyan felnőttes-ülős fajtát. Mindjárt egy éves. Hihetetlen.

Előtte is próbálkozott, egyszer-kétszer fel is húzta magát, de igazán augusztus 20-án, Szuzi nénje szülinapi buliján jött rá igazán az álldogálás ízére. Azóta mindig és mindenhol feláll, nyúlkál, kapaszkodik, nézelődik, aztán a fenekére zöttyen - vagy, ami a gyakoribb, nem meri elengedni a kapaszkodót, elfárad/szétcsúszik a lába, és kiabál, nyíg, hogy mentsük meg. Remélem, hamar rájön arra is, hogyan kell visszaülni, mert ez így fárasztó...
Újabb korszak, újabb kihívások. Pedig már olyan szépen bababiztosítottuk a földet, most jöhet minden más.

 Mik is történtek velünk és főleg Bercivel ezen a nyáron?
Nem ez volt életünk legizgalmasabb nyara, de jól elvoltunk. Sokat voltunk vendégségben, és hozzánk is jöttek barátok jónéhányszor. Voltak kisebb és nagyobb izgalmak (kullancstól a betegségig, az idegeim kész vannak), hatalmas fejlődési ugrások. Mind közül a legjobb, hogy augusztus elején Bömbike elkezdett mászni. Ezt azóta olyan tökélyre fejlesztette, hogy gyors, mint a villám, cikázik a lábak között, ott van mindenhol, követ, magyaráz, hozzányúl, röhög, felborít. Nagyon élénk és jókedvű általában, esküszöm, hogy van humorérzéke.
Szerencsére az alvása jó pár hete megjavult (folyamatos kopogás), visszatért az este 20:30-tól reggel 7-ig egyhuzamban, csöndben alváshoz, hála a magasságosnak. Azért durva volt az a 1-1,5 hónap, amig állandóan megébredt, komolyan, minden tiszteletem, akik ezt huzamosan (kénytelenek) elviselni, mi totál kiborultunk. No mindegy, túléltük, ez a lényeg. Szerintem tuti, hogy a nagy melegtől volt, mert amióta visszajött ez a normális idő, azóta jók az éjszakák. Mondjuk mostanában napközben annyira lefárasztja magát (lásd állandó száguldozás és pakolás), nem csodálom, hogy estére kidől, mint egy darab fa.
Az étvágya is elég jó, reggeli tápszer, tízórai gyümölcs és joghurt (egy pohárka petit danone-t kap, meg van érte zavarodva), ebéd valamilyen főzelék husival, uzsi tejpép, vacsi tápszer.
Napközben kétszer alszik rövideket, amúgy egész nap megy a rosszaskodás. Nagyon élénk, beszédes, kiváncsi - igazi csibész kisfiú már.
Képdömping.

 Apa aktatáskáján trónolva (mint egy modell).

Megtanulta kezelni debreceni papájától kapott búgócsigát. Imádja.

Néha olvasgatunk is, kizárólag szépirodalmat, csak semmi ponyva, kérem!

A kis szürke agysejtek folyamatos edzése, rejtvényfejtéssel.

Móka és kacagás, csak legyen mindig valaki, akit lehet gyötörni.

Ennyi fogam lesz mindjárt (vagy 6?!), avagy amíg Anya elkészül a kajával, addig is kell valami rágcsa...

Nagyon hatékonyan segített Bömb ajándékot csomagolni.

Cukikám.

Önvédelmi tanfolyam haladóknak, a lopakodó tigris-rúgás.

Mondom, egy kis bohóc a szentem. Mielőtt felállt volna, folyamatosan ezt csinálta menet közben, és hangosan röhögött. :D

 Berci pár napja elmúlt 8 hónapos, régen volt már összegzés, most olyasféle következik.
Az biztos, hogy nagyon szerencsések vagyunk ezzel a gyerekkel. Annyira nyugodt, jó kedélyű, nevetős; imádja a társaságot, de elmolyol magában is a játékaival, jól eszik, többé-kevésbé alszik is, egészséges mint a makk, soha nem volt vele különösebb probléma. Maradjon is így, kop-kop-kop. Egy kis boldogsággombóc, hihetetlenül tud örülni mindennek, hétvégén Balcsiztunk, úgy élvezte, hogy csak na! (Pedig jól beragadtunk a dugóba, de ő volt a legtürelmesebb tán az egész bandában...) Tetszett neki a part, a nagy nyüzsi, a fű, amit lehet tépkedni, a víz, ami nagyon kellemes volt. Olyan jót aludt a kis sátrában a vízparton, ilyet is csak a gyerekek tudnak, a legnagyobb hangzavar közepén!

9900gramm, kb 78cm, eszik mindent, amit adok neki. Reggel ébredéskor 200ml táp, tízóraira gyümölcs, ebédre főzelék, néha husival + 120ml táp, uzsira tejpép + 120 ml táp, este lefekvéskor táp, 240ml. Szereti az új ízeket, nyúlkál a tányérunkba, a sajátjába is, szeret malackodva enni nagyon! Vizet és gyereteát iszik.

Alvásügyileg változó a helyzet. Kitartunk amellett, hogy a saját ágyában aludjon, de ott vagyunk karnyújtásnyira, ha minden kötél szakad, csak akkor vesszük magunk közé. Mostanában 1-2alkalommal ébred fel, van hogy csak kis nyöszögéssel, van hogy nagyobb sírással. Legtöbbször egy kis fejsimi is elég a megnyugtatáshoz. Sokszor előfordul, hogy fel sem ébred, csak felül(!), vagy nagyon kitekeredik - ilyenkor nyüszög, én visszarakom alvóspózba és már alszik is tovább. Jól elvagyunk. Kevésbé kipihenten, mint régen, de azért ez még mindig elviselhető, ahhoz képest, hogy miket olvasni a neten.
Napközben általában kétszer alszik fél órákat, dél és négy óra környékén. Amúgy természetesen ha jobban kifárasztjuk, sokkal jobban-többet alszik, de hát nem lehet minden nap Balaton (sajna). Itthon is olyan jó lenne napközben kitelepedni a fűre egy pokrócon, de annyi a szúnyog, hogy lehetetlen. Én még ilyet nem is láttam, rettenetes, 2 perc alatt százan ránkrepülnek, nem lehet odakint megmaradni. Pedig nagyon jó lenne piknikezni. Remélem, írtanak még a nyáron.

Nagyon sokmindent mozog már, kúszik hátra, felül, helyet változtat. Imád pakolni, dobozokból ki, polcokról le, remekül elvan egyedül is egy jól megpakolt játékdobozzal. Dobál, nézeget, csócsál - szóval azt teszi, amit gondolom minden okos és ügyes 8 hónapos kisbaba. És ezen a képen már egyáltalán nem is kisbabás, hanem kimondottan kisfiús.

Nagyon szereti a társaságot, itten Nagyapival mulatnak és rosszaskodnak épp. :D

Akkora egy nagy huncut, a szeme sem áll jól szerintem. Édes cuki mosolya van, néha mostanában fintorogva vigyorog (felhúzza az orrát), hát meg kell zabálni.

 ...került a tökéletesen alvó gépezetbe. Az utóbbi pár éjszaka ugyanis Berci nem tud/akar egyedül aludni. Lefektetjük 8után, el is alszik, aztán 10körül, mielőtt bemennénk mi is, elkezd bőgni, de nagyon. Simogatás, sisizés (cssscsscsss), ölelés. Vagy visszaalszik (és kezdődik újra az egész egy óra múlva), vagy nagyon felébred és hancúrozik, játszik (rájött, hogyan kell felhúzni a zenélős bohócot, ami az ágya mellett díszeleg. Eddig a csúcs az volt, amikor hajnali egykor vagy b15x hallgattuk meg az idegesítő altatódalt Zolival, mert Berci állandóan felhúzta, újra, meg újra...). Eddig az egyetlen megoldást az jelentette, ha magunk közé vettük, ott elalszik, és nincs hangja reggelig. Minden egyéb esetben fel-felsír a kiságyában. Erre varjatok gombot (adjatok tanácsot, ötleteket!)!
Talán ma éjszaka egy hajszállal jobb volt, megmaradt a kiságyában, csak néha felnyöszörgött (én 2óránként ébredtem, simogatás, sisizés, stb.). Gondolunk a hőségre, ami amúgy is nagyon megviselte; a fogára, amit megint dörzsölget (no de közöttünk nincs hőség, és nincs fog??); és egy kis kezdődő szeparációsra?? Gondolom, idővel majd elválik.
Elvi akadálya annyira nem lenne a köztünk alvásnak, csak nagyon forgolódik, rugdos, sokat közlekedik, kicsi az a 160 cm hármunknak, így se, úgy se tudunk Zolival jól pihenni.
Tudom, hogy nagyon sok ismerősnél alszik/aludt a gyerek a szülők között, vagy megy át az éjszaka közepén. Kiváncsi lennék a véleményetekre, mert eddig olyan szép nyugodtan aludt, nem örülnék neki, ha ez megváltozna. Köszönöm!

Egyébként minden rendben, nagyon jól vagyunk. Mint mondtam, a hőség rossz volt, úgy izzadt a gyermek, hogy hihetetlen, most fogyóágban vagyunk épp, szerencse, hogy van miből. Itatom vele a vizet, teákat, de így is alig pisilt, úgyhogy nagyon örülök, hogy jön a kicsit enyhébb idő.
Kajaügyileg nagyon jól haladunk, most varázsütésre megindult az érdeklődés, a mi tányérunkba is nyúkál állandóan, mindent megkóstolna. Tegnap délután meggyet ettem, addig nézett nagy kutyaszemekkel, míg adogattam kicsit a nyelve hegyére - úgy cuppogott, alig bírta abbahagyni. Tízóraira már csak gyümölcsöt eszik, ebédre egy fél üvegnyi főzeléket (abszolut kedvenc a sütőtök, brrr), fél adagnyi tejjel, uzsonnára pedig imádja a tejpépet, szintén utána egy fél adagnyi tejjel. Nagyon örülünk eme pozitiv változásoknak, főleg hogy itt a gyümölcs szezon, jól bevásárolunk a piacon, és mehet a fagyasztóba. Meg is jutalmaztuk Bubit egy nagyon csinos etetőszékkel, azóta vagányul abból fogyasztja a kanalas ennivalókat. Majd lefotózom.
És még egy nagy fordulat: tud önnálóan ülni! Nagyon kis cuki, szinte ülne állandóan, kitárult a világ! Még jó, ha ott vagyunk körülötte, mert néha imbolyog, ha nagyon belefeledkezik valamibe, eldől, mint a krumpliszsák, de azért határozottan fejlődik, villámsebességgel.

Ül a kádban:

Néha csókolgatja a kád oldalát (enyhén kiütéses lett a háta a melegtől):

 És ilyen szépen üldögél a szőnyegen:

Hála a tavasz közeledtének, egyre több időt töltünk sétával, kerti mulatságokkal, nem ülünk egész nap a szobában. Nagyon jó ez így, mert Bercit egyre nehezebb lefárasztani, folyamatosan kellenek neki az új ingerek, látnivalók, történések. Imádja a kertet, nézelődik, szívja magába a sok újdonságot, tapogatja a kis kezével a fákat, leveleket. Apa piros traktorától egyenesen megzavarodott, egy percre sem vette le róla a szemét, áhítattal figyelte a szántó-vető műveleteket. :D
Általában nagyon jól elvagyunk, bár a délutánok már nehezebbek. Keveset -szinte semmit- nem alszik napközben, így délután-estére jól lefárad - viszont az éjszakákat még mindig szépen átalussza, így nem szólhatok semmit.

A napirendünk most is nagyon kellemes. Reggel 7 körül ébredés (kiságyban dünnyögve-bürrögve, nagyon cuki), 8-ig Anyával összebújás-rosszalkodás a nagyágyban. Azután játék a nappaliban a pokrócon, 11 körül gyümölcsevés, délben séta babakocsival. Hazatérve ebéd, játék, 15 körül ki a kertbe. Séta, fa-és macskanézegetés, bambulás a napon. 16 után bejövünk, itt egy nyűgösebb időszak, ha elalszik, jó, ha nem... az kemény. Zoli 18 körül jön haza, újabb történés, ennek örülünk, újra jó a hangulat - mosoly, játék, kacagás. 19:30-kor fürdés (Vacsoracsata fele mindig lemarad sajna), 20:30-kor vacsi a hálóban, jó esetben belealvás a kajába. Rossz esetben még egy kis ringatás, és már alszik is. Még van egy óránk Zolival filmezni, beszélgetni, olvasni, ez jó nagyon. 10-kor mi is bezuhanunk az ágyba, másnap reggel 7-kor pedig kezdjük elölről...

 
Kétségtelenül jön a foga, állandóan matat a szájában, néha nyűgösebb, érzékenyebb emiatt is... hát, gondolom ennek is meg kell lennie egyszer, de jó lenne hamar túlesni ezen a fogzás témán. Persze, nem valószínű. KV szerint egy éves korában már nem is fogja zavarni a fogzás. Röpke 7hónap, mi az nekünk.

Berci a forgás-témát még mindig igen sajátosan értelmezi. Vagy teljesen kicsavarodik, mint fennen látható, vagy a hátán break-el - a lenti képen  illusztrálva. Pontosan a másik irányban volt a feje, mikor letettem. Most éppen lassan visszaér, szóval az óramutatóval jár körbe Bercike. :) Nem baj, egyszer csak rájön a lényegre, addig is dicsérjük az igen eredeti gondolkodását.

Így is próbálkozik ám: csak egy kéz-láb-játék vagy valami mindig útban van....

 Voltunk babamasszázson is, mert az állítólag jót tesz, és érdekes. Annyira mindenesetre rájöttünk, hogy Böbe imádja a társaságot. Szó szerint élvezkedett, forgolódott, nézelődött, magyarázott, nagyon tetszett neki a sok baba és néni. Remélem, ilyen kis társasági lény marad! Maga a masszázs túl hosszú volt. Egy fél óráig még általában mindenki jól elvolt, Berci is nagy kegyesen hagyta, hogy gyömöszkéljem, feltéve, ha nem zavarom meg a nézgelődésben, de utána.. Egyre több baba kezdett ordítani, Berci bemutatta, hogy tud kiabálni, mint a sakál (és így a frászt hozta a mellettünk fekvő 3hónapos kislányra), egy óra elteltével pedig már általános volt a bőgés. Masszázsnéni közben rendületlenül magyarázott-mutatott (pedig nem figyelt már senkise..). Mindegy, kaptunk jegyzeteket, ebből is tudjuk csinálni.
Mondjuk nekem ez már ott egy nagy furaságnak tűnik, ha úgy kezdjük, hogy akkor most kérjen engedélyt a babától hogy hozzányúl (Böbe, kérek engedélyt kicserélni a szaros pelenkádat, már elnézést, ha nem haragszol meg, bocsánat!), átadjuk a szeretetünket és energiánkat, és ha a füle-álla vonalát masszírozom, akkor könnyebben fog nyelveket tanulni.. na ne már... (Anya, nekem nem masszíroztad eleget a fülem-állam vonalát valószínűleg, ajaj!)
Pozitiv csalódás volt viszont a közlekedés. Én már terhesen sem tudtam csatlakozni a "sok bunkó nem adja át a helyet" - mozgalomhoz, szinte mindig ugrottak fel, ahogy megláttak, adták át a helyet, de tényleg, az emberek tök jó fejek. Most izgultam, hogy fogunk dögnagy babakocsival felszállni a villamosra, de még a villamosról is leszálltak fickók, amikor megláttak, és segítettek, minden esetben, sőt helyet is kaptunk azonnal. Lehet, hogy én nézek ki nagyon szerencsétlennek, de a mi tapasztalatunk szerint az emberek nagy többsége roppant előzékeny, és ez jóóóóó, köszönjük! :D
Jövő héten, ha minden jól megy, babaúszás! Izgatottan várjuk, remek családi programnak igérkezik.
Berci rendületlenül bürrög és berreg (megtanulta a traktortól), játszik és vigyorog.

És a száraz adatok a ma 5 hónapos Bercinagyfiúról: 9kg és 74cm. (Igen. Ennyi. Tényleg.)

Drágaságaim.

Imádom ám Őket!!!! :D

Berci mint a villám fejlődik. Nem csak testileg, de értelmileg, mozgásilag, nyelvileg is. Azt hiszem, az utóbbi napokban több dolog történt, mint máskor hetek alatt. Hiába, jót tett nekünk ez a 4napos szünet (Zoli kivette a pénteket, így nekünk extra-hosszú hétvégénk volt ám). Nekem nagyon jó volt, mert Berci és a jobbnál jobb új regényeim a háztartás minimum két embert kívánnak, meg lekileg is jó volt 4napig Urammal együtt.  Több szabadságot! (Igazán lehetett volna még pár forradalom meg mindenféle ünnepség, amire osztogatnák a napokat, nem?)

No de Berciről. Gyermekem megint eszik rendesen. Aminek eredménye a tegnap esti gyorsmérésnél 8,5kg... Teljesen kész vagyok. A hossza már legalább 73cm (megint új ruhatár), így legalább nem kövér. Ugye neki nem lehet baja ettől a gyors gyarapodástól? Ugye előbb-utóbb azért csak leáll? Annyi haszna van mondjuk a jó étvágynak, hogy alszik, mint a kisangyal. 21-től reggel 7-ig. Tudom, mázlisták. Imádom!
Az almát egész megszerette, tízóraira benyammog egy felet. Zolitól valahogy szívesebben fogadta (sztem ő ügyesebben etet), de azért nekem is fogy. A hozzátápival azért még mindig gondban vagyok... Mindenkinek köszönöm a táblázatokat, linkeket és véleményeket, rengeteget segített. Teljes a konszenzus abban, hogy az első gyümölcs az alma, őszibarack, meggy. Alma OK. Barack? Mégis honnan? Van ugye a konzerv, így márciusban. Első körben vettünk Kecskemétit, mert nekik volt csak barackos. Itthon megnéztem az összetevőket (tudom, tudom, sok eszem van). 60% (!!!) gyümölcs, a többi rizskeményítő, rizsdara, cukor (!). 4 hónaposnak. Tehát ezt nem adom oda. Legközelebb nézünk valamit, ami 100%barack, már ha lesz olyan. Meggy. Honnan? És az oly savanykás... És hogy szedem le a héját, ha mondjuk veszek neki fagyasztott meggyet? Azt lehet egyáltalán?  No szóval tele vagyok kérdésekkel, ilyenkor bezzeg KV nem csámpázik erre. Minden esetre most jól elvagyunk az almával, aztán majd meglátjuk, nem rohanunk sehová.

Berci megtanult kiabálni. Jó hangosan, zeng a ház, halálosan élvezi (bocs, Anya, nem kínozzuk a gyereket, amikor sikítozást hallotok!). És berreg is, fújja a nyálbuborékokat, ez utóbbi nagyon vicces. A kiabálás meg inkább fülsértő. Bár amikor felidegesíti magát és ordibál a játékaira, azért az mókás.
(Ezt azért leírom, mert teljesen kiakadtam. Mikor elkezdett ordítani, természetesen beütöttük a gugliba, hogy kiabál a gyerek, vajon normális? Kijött egy csomó link, hogy persze, próbálgatja a hangját. Volt egy csomó hozzászólás, hogy jaj milyen éldes, meg milyen cuki a baba, mikor ordít. Az egyik csaj meg beírta, hogy inkább kissé idegesítő. No ezt jól letámadták, hogy hogy mondhatsz ilyet? Basszus. Azért, mert egy kisbaba csinálja, nem minden tündibündi, szerintem sem. Undorító ez az álságos hozzáállás, hogy azonnal dög anya valaki, mert zavarja a sakálordítás... Huh, de nem bírom az ilyet. Bocs, ez kikívánkozott.)

A forgástól már csak egy paraszthajszál választ el bennünket. Berci igen egyedi módszereket dolgozott ki a hasra forduláshoz, ezt alant a képen megszemlélhetitek. Teljesen kicsavarodik, elfordul az oldalára, nagyon élvezi. Már csak egy kis lendület kellene a lábával, és elfordulna. Egyébként a gyertyaállás is jól megy, lehet onnan fog hamarabb elborulni, ki tudja. Figyeli, néha elkapja már a saját lábikóját (már amennyire a pocakja engedi, khm, khm).
És a legújabb tudomány, hogy próbálja magát ülésbe húzni. Nem csak üldögél az ölemben, hanem ha picit is döntött helyzetben van, akkor azonnal húzza magát ülésbe. Közbe nyög nagyokat, méltatlankodik, aztán meg előreborul, mert megtartani magát nem sikerül. (Én persze elkapom, ne fejelje le az asztalt, nem hiányzik senkinek.) 

A kép címe amúgy lehetne az is, hogy "Berci, ne tévézzéééé!". :D
Nagyon szereti nézni a villogó képeket, aminek én annyira nem örülök. De azért tévézni meg szeretünk, ilyenkor mi van? Ti mennyire engedtétek bámulni? Persze radikálisan kevesebbet megy a tv, főleg 21után nézzük, miután lefeküdt, de azért nem mindig...

Pontosan egy hete kapta meg Berci az (legalábbis most egy jó ideig) utolsó oltásait. Kettőt is egyszerre, hadd szóljon. Szólt. HősBerci Dokinéninél csak pár percig sírt, utána itthon nekünk viszont majd' egy hétig zavart és nyugtalan volt. Gyakori felsírások, rossz étvágy, nehezebb alvás, néhány apró kiütés - nagyon megszenvedtük ezeket a dög szurikat. Lassan tán jobb lesz a hangulat, ma éjszaka újra rendesen aludt, eddig evett is szépen, úgyhogy remélem, visszaáll a rend. Csöpp szervezetüket azért ezek az oltások igen megviselik, szegény babócák.

Egyébként is vannak ám szép fejlemények, lássuk csak.
Egyszerűen nem bír leállni a növekedéssel, túl van a 8kilón és a 70 centin. 74-es ruhákat hord! Dögnehéz!
Abban reménykedtem, hogy kicsit lassít a duplázás után, de nem. Nem is annyira miatta aggódom, úgy tűnik, ő vígan van, de a gerincünk...karunk...lábunk... (Emelgetem napi 100x a 8kilós kis súlyzómat és mégsem fogyok viharsebességgel. Ki érti ezt? Pedig Berci mellett wellness-fitness ám az élet!)
Felfedezte a kezeit és a lábait. Nagyon vicces, ahogy nézegeti, forgatja a pracliját maga előtt, fürdéskor meg meredten figyeli a vízből kibukkanó kis lábikókat. Akkora fej!!

Berci az én fiam. :D Ez abból is látszik, hogy rákapott az olvasásra - első számú kedvencé lépett elő a pancsolós könyv a kis tengeralattjáróról - egyelőre még csak szárazon használjuk persze. Egyszerűen imádja nem bírja letenni és mohón olvassa az érdekes történetet rágcsálja, gyűrögeti a puha lapokat és bámulja a színes képeket.

Itt csak egyszerűen cukifej. Épp vasaltunk a feje felett, ő pedig tekeregve, bohóckodva szórakoztatott. Bercinek van egyfajta szórakoztatási kényszere. :D
Tekergésről jut eszembe, Dokinéni nem túl nagy örömmel hümmögött, amikor mondtam, hogy Bebe még nem forog, inkább csak kényelmesen könyököl és nézgelődik. Az utóbbi napokban viszont háton fekve már határozottan billegeti a csípőjét, nem túl sok kell ahhoz, hogy el is billenjen, és akkor már kész a forgás. Jól meg fog lepődni. Egy percre sem lehet már otthagyni, ha nem a földön van...

Mivel betöltötte a 4.hónapot, és tápos a szívem, elkezdtük a hozzátáplálást (én magam még lehet hogy vártam volna, de Dokinéni szerint jó lesz ez nekünk). Persze nagyon visszafogottan és kis kanalakkal lépésekkel, de múlt szombaton megkóstolta az almát, és azóta is minden nap kap tízóraira. Hááát, őszintén szólva nem tudom. Direkt egy nagyon finom, édes fajtát választottunk, eszi-eszi, de az agyát nem dobta el. Egyik nap viszont másfajtát kapott, egy kicsit kásás, nyomibb félét (Zoli szerint nem is volt túl finom), azt élvezettel habzsolta...
Tapasztaljuk még a dolgokat. Mindenesetre naponta 4-5 kanállal megeszik, nem is csinál nagy rendetlenséget közben, egész ügyesen nyeli. (Utána viszont megunja a bohóckodást, bezárja a száját, majd nyivákol a tejecskéért, hogy együnk valami emberi kaját is.) 
Következőknek a banánt és az őszibarackot gondoltuk. Dokinéni a körtét mondta, de azt családilag túl nehéznek értékeltük és halasztottuk. Esetleg aki emlékszik, Ti milyen sorrendben haladtatok? Kinek milyen gyümölcs (főzelék, papi, tortaszelet) volt a kedvence??

Volt közben Apja-névnap is (Isten éltesse!), Bercike nagyon szépen kiöltözött a rendezvényre. Szereti ezeket a családi megmozdulásokat, nagyon jól viseli, hogy jár kézről-kézre, tutujgatva van és ajnározva. Persze aki ilyen csinos, jobb ha korán megtanulja kezelni a hódításokat... :D

Én pedig fáradt vagyok. Nagyon. Talán most vagyok a legrosszabb hangulatban Berci-szülés óta. Mondjuk nem tett jót ez a pár nehezebb éjszaka, amikor felsírt és kelni kellett, meg télvége van, kimerültek a tartalékok, még mindig hideg van és megint nem süt a nap, és minden hétköznap igen monoton, rengeteget kell már vele foglalkozni, ha kimegyek a szobából, vagy nem lát, már nyíg és megint fáj a fejem, és állandó izomlázam van minden részemben....
Persze tündérbogyoró, és általában nagyon jó baba, tényleg. Csak el bírnék képzelni egy hosszú hétvégét valami wellness-szállóban, masszázzsal, jó kajákkal és egy bébiszitterrel. :D

Bercikém már 4 hónapos! Hihetetlen, mintha tegnap éjjel lett volna, hogy indultunk a kórházba, ugyanakkor szinte már nem is emlékszem, milyen volt nélküle élni...

És ma van még egy forduló...pontosan 1éve, ezen a napon csináltam azt a bizonyos tesztet, ami legnagyobb meglepetésemre 2 csíkos lett 1 másodpercen belül. Csináltam rögtön még egyet (merthogy ugye az nem lehet, hogy máris), az is ugyanazt mutatta, hát így elkezdődött a nagy kaland... 1éve létezik már (sőt több)! :D Hogy vártam haza Zolit aznap! Nem is mondtam neki semmit, csak odaráncigáltam a tesztekhez és rámutattam, és vigyorogtunk. Azóta is próbáljuk felfogni, és felnőni a feladathoz.

És Bercus már 4hónapos, 7850 gramm, 70cm, tökéletes, gyönyörű, okos kisbaba.
74-es ruhákat hord, napi 5x (+egy kicsi) eszik 200 miliket. Este 9-től reggel 7-ig alszik, mint egy kisangyal. Általában jó hangulatú, vidám mosolygós, ha sír, akkor éhes vagy álmos. Imád fürdeni, hétvégén kapott egy nagyobb kádat (majdnem jacuzzi), akkorákat pancsol vígan, mint egy kisbéka. Nagyon sok figyelmet, foglalkozást igényel, játékokat, énekeket, szép színes dolgokat nagyon szereti.

A legtöbb baba:
-fejét stabilan tartja: teljesen. Egyre szebben tartja már a hátát-gerincét is.
-súlyát állva megtartja: igen. Ez nagyon meglepő, de ha lábra állítjuk, simán áll, sőt néha még rugózik is a kis lábával, kinyomja magát (pedig ugye nem pehelysúly). Persze ilyet nem játszunk túl gyakran.
-reagál, ha beszélnek hozzá: természetesen, nagy vigyorokkal és mosolyokkal, néha még hozzá is szól a támákhoz. És méltatlankodik, ha nem rá figyelünk, nem beszélünk hozzá.

A babák fele:
-apró tárgyakat képes megfogni: igen, egészen pici kis madzagokat is megfog, játékokat, emelni is tudja és viccesen rázogatni-nézegetni.
-tárgyakat képes elérni, ha odanyújtják: nyúl érte, ha érdekli, elveszi, markolássza, viszi a szájába.
-rugózik, oldalra és vissza fordul: nem, sajna a mozgásfejlődés még mindig pöppet elmaradt. Viszont hason már remekül elvan. Hosszú pecekig emeli a fejét, könyökére támaszkodik. Néha a lábait-fenekét kicsit billenti oldalra, de ez a fordulástól még igen-igen messze van...

Néhány baba:
-beszédet utánoz egyetlen hanggal: ezt mégis hogyan? Nem mondja utánunk, hogy Jóéjszakát, max hogy hőő, van pár hangocskája, azokat lelkesen ismételi.
-ökleit szájába gyömöszöli, inyével rág: ökleit, játékait, pelusát, a mi kezünket, bármit, ami akad, azonnal megy a szájába. És tényleg rág, jó erős a harapása. És nyáladzik, mint akinek ezért fizetnek.

Nagyon szeret ülni, ezzel kicsit bajban vagyunk, szabad-e, mennyire. Most egyelőre csak úgy engedem, hogy az ülemben ültetem, kifelé nézelődhessen, de a gerince nagyjából rajtam fekszik, így tán kisebb súly terheli. Párszor megengedtük hogy üljön párnának támaszkodva, hangosan röhögött, annyira tetszett neki, de ezt nem merem. Szerintetek az ölben üldögélés nem káros?
Érdekes, hogy most már meg tud ijedni - tudom, ez furán hangzik, de eddig ezt nem vettük észre. Mostanában erős, váratlan hangra, hangos szóra, váratlan mozdulatra megriad, és semmivel össze nem téveszthető módon zokogni kezd. Hozzám bújva mindig megnyugszik, annyira cuki. :D

Egész jól beállt napirendje is van, 3-4óránként kaja, napközben legalább 2x alvás, végre (!) kialakult esti menetrend. Fél8-kor fürdés, előtte a bemelegített fürdőszobában nagy játék, mozgás puccosan, masszírozás. 8után bevonulunk a hálószobába, félhomályban megeszi a vacsorát, kicsi ringatózás, és 9előtt alszik szépen.  Reggel 7körül kelünk, reggeli, játék, beszélgetés a nagyágyban, kiköltözés a nappaliban, hason torna, játszószőnyeg, délelőtti alvás, ebéd, séta vagy teraszon napozás, játszószőnyeg, hason torna, uzsonna, délutáni alvás, Apa hazavárás, Apa játszás, beszélgetés. Délelőtt általában jófej, nyugodt, magában is eljátszik, délutánra kicsit nyűgösebb, ahogy fárad, többet van ölben. Jó lenne ezt a napirendet tartani, nagyon kis kellemes. :D

TV nézés Koncentrálás nyálcsorgatva, csudálatosan, másodpercek alatt mindent eláztatva.

Kéztördelés elgondolkodva (Most vajon kapok vacsorát vagy nem? Mikor? Mikor? MIKOR MÁÁÁÁ?).

Kommandózás - nagyon komoly, nagyon veszélyes bevetésen.

Elalvás - bárhol, bármikor, bárkin. Szerencsére este is, durmolás reggelig.

Ismerkedés az anyagokkal - jééé, díszpárna.

Tőzsdei alapozás - csak egyszerűen (Valamit kezdeni kell azzal a vaskos babakötvénnyel, Jóanyám!)

Ismerkedés az emberi arccal.

Balettozva bábozás.

Egyébként: 3,5 hónapos, 7,5kg, kinőtte a 68-as ruhákat, nagyon vidám, mosolygós (általában), és egyre több szórakoztatást, eseményt, foglalkozást igényel. Igyekszünk, igyekszünk, de fárasztó. És időigényes, nem nagyon tudok kisregényeket írni... :(
De borzasztó érdekes, ahogy egyre inkább érdeklődő, fedezi fel lassan a világot, tapizik mindent, szájába vesz, magyaráz, újfajta hangokat ad ki, és rendületlenül emelgeti a fejecskéjét - nagyon szeretne már megindulni. Jófej kisbaba, imádjuk! :D

A tegnapi nap két várva várt, csodás Berci-produkcióval ajándékozott meg minket!

Az első számú: úgy tűnik, végre kifizetődött a sok hason alvás torna, mintegy varázsütésre gyönyörű fejemeléseket, majdnem-fekvőtámaszokat produkált ez a csodagyerek. Most már minden hasratevésnél emelgeti a kis melkasát, hosszú ideig kitartja, nézelődik. Esküszöm, majdnem elbőgtem magam az elsőnél, annyira nagy dolgok ezek..
A kép nem adja vissza a fantasztikus produkciót, de valahogy így...

A második: napra pontosan 14 hetesen Bercus megduplázta a születési súlyát, azaz 7200 gramm....

Boldog 3.hónapos szülinapot Bercibaba!
Újabb értékeléshez, összegzéshez érkeztünk! Annyira repesve vártuk az elején ezt a hófordulót, de tulajdonképpen Berci már sokkal hamarabb beállt egy nagyon jó kis rendre, így az utóbbi hetek nagyon kellemesen teltek kevés kivételtől eltekintve.

No akkor a száraz adatok. 6900 gramm, KV holnap tán megméri végre, hány centi, de 68-as ruhákat hord, pont jók. Napi 5-6 alkalommal eszik kb. 180miliket, csak tápszert még természetesen.
A napirendünk egész jól körvonalazható. Reggel 8-kor ébred, kaja, pelus, vigyorgás, átköltözés a nappaliba. Ott reggeli játék, magyarázás. Miután én is megreggeliztem, rámolgattam, mosogattam stb., tornáztatás címszóval 10-11 körül hasra vágom, ahol rendszerint 10-15 perc panaszos fejemelgetés után elalszik. Ilyenkor még jó nagyot tud szundítani, simán 12-13-ig általában. Utána újabb játék, beszélgetés, éneklés, nézelődés. Rövid ideig jól eljátszik magában is, játszószönyegen elnézegeti-bökdösi a kis játékait. Még délután is van egy kis alvás, az már rövidebb, általában 1óra valamikor. 15óra tájban szokott Anya meglátogatni, vele is elmagyaráz-vigyorog Berci egy órácskát, aztán várjuk Zolit. Újabb játék, 7-fél8 körül fürdés. Mostanában ez egy cseppet hosszabb procedúra, mert annyira élvezi a meztelenkedést (a kis perverz, hihi), hogy hagyni szoktuk a jól bemelegített fürdőszobában fürdés előtt kicsit tombolni. Szó szerint, mert dobálja a lábait, fenekét az égnek, kalimpál, röhög, nagyon élvezi. Jól el is fárad, mert fürdés után mindig nyűgösködés van. Egyedül nem marad meg a hálóban, sír, így mindig gyorsan lefürdünk, aztán mi is bemegyünk vele a hálóba. Szépen elalszik olyan 10körül, másnap reggel 8-ig hangja sincs. Lehet, hogy rá kéne szoktatni, hogy fürdés után egyedül elalvás, ne hiányoljon minket, de olyan remekek így az éjszakák, hogy nem merek belenyúlni a rendszerbe. Végül is az ágyból mi tudunk még tévézgetni, olvasni, a szépségünknek pedig direkt jót tesz a korai lefekvés.

Mit tud a baba? rovatunk szerint:

A legtöbb baba:
-mosolyog: mosolyog, vigyorog, röhög. Nagyon kis jókedélyű baba, és ennek általában jelét is adja, ha szólunk hozzá, rámosolygunk, hálásan visszamosolyog. Imádom azt az országos huncut vigyorát!
-fejét stabilan tartja: igen, kézben tartva már nem inog a fejecskéje, csak néha feledkezik meg magáról és akkor viccesen elborul. Ülésbe húzogatni nem nagyon szeretem, de úgy még nem is tartja, emeli a fejét stabilan.
-az emberi arcokat felismeri: igen, minket Zolival határozottan megismer, Anyát is biztosan. Általában idegenekkel, ritkán látottakkal is barátságos, néhány perces méregetés után rájuk is mosolyog -vagy nem, de azért inkább igen.
-a szagokra is reagál: múltkor tartottunk az orra alá narancsot, viccesen szaglászott és figyelt, hogy na ez most micsoda?

A babák fele:
-erősen sír, gögyög, gőgicsélget: hajaj. Ha valamit akar, igen erősen tud sírni. Általában nem ok nélkül, ilyenkor vagy éhes, vagy álmos, vagy a pocak..de legtöbbször éhes, akkor van a legnagyobb méltatlankodás. Kicsit haspók. Ha jó a kedve, akkor meg beszélget, babanyelven, velünk, az egerével, a plüssbáránnyal, a kanapéval, mikor mi akad. :D Remélem, ilyen nagy dumás kiscsávó lesz belőle. 
-az ismerős hangot azonosítja: gondolom. Ha nagy nyüglődés van, és a konyhából kiszólok, hogy jövök mindjárt, vagy elkezdek énekelni, általában kicsit elhallgat, figyel. A dalokat különben is nagyon szereti, sláger a Hová mész te kisnyulacska, a Bóbita és a Tavaszi szél. Nagyon durva, hogy a kedvenc énekeit felismeri, ezektől megnyugszik. Múlkor nyüglődött, Zoli elkezdett neki énekelni valami idegent, továbbra is nyüglődött, de amikor rákezdett a Bóbitára, azonnal elhallgatott és figyelt! Ez már többször előfordult, nem lehet véletlen. Mindenesetre a Kisnyulacskát már álmomból felébresztve, visszafelé is eldalolom... :D
-rugózik: hajaj. Rugóláb a szentem, úúúúgy, de úgy jár keze-lába, hogy félelmetes. Félünk is Zolival, micsoda villám-kúszás, őrült futkározás lesz majd egyszer ezekkel a lábikókkal...

Néhány baba:
-a hangos hang felé odafordul: nem egy idegbeteg, ritkán ijed meg váratlan hangoktól (nem úgy mint az anyja, az idegroncs:D). Inkább mondjuk ha félálomban van, rezdül össze, ijed meg egy váratlan zajtól. (Szóval nem süket.)
-kezét összekulcsolja, játékért nyúl: a kis keze is külön életet él, félelmetes nagy varázsló. Összekulcsolja, morzsolgatja. Játékért nyúl, sőt meg is fogja, emelgeti, viszi a szájához. Sokkal jobban koordináltak már a mozdulatai, mint pár hete, nagyon kis ügyes. És valamit állandóan kell motoznia, tán csak alvás közben nyugszanak meg a kicsi mancsocskák.
-forgáshoz hasonló mozdulatokat végez: háát, no igen. Még mindig ez az egyetlen nagy elmaradásunk. Hasra fekve már szépen emeli a fejét, kb.45fokos szögben, repülnek vele a kezek is, nem támaszkodik meg véletlenül sem. Oldalra fordítva visszaküzdi magát a hátára, de ennyi a maximum. Mondjuk gyertyaállást már tud csinálni, kis popója, lábai az égnek, innen már csak el kellene döntenie. Az a baj (szerintem), hogy hülye tél van (mindig, mindennek ez az oka-baja), tehát egyrészt be van öltöztetve, másrészt mindig van rajta takaró, és azért így nem a legkönnyebb forgolódni. De sajna akárhogy fűtünk, családi ház, régi ablakok, nem hagyhatom, hogy a földön egy szál pelusban kapjon forgolódva tüdőgyulladást....

Tulajdonképpen nagyon meg vagyunk elégedve Bercikével, nagyon ügyes, érdeklődő, általában jókedvű baba. Gyönyörűen alszik (Isten tartsa meg jó szokásait), ügyesen fejlődik. Hacsak nem potyognak a cigánygyerekek, holnap megyünk oltásra, és akkor tán dokinéni is megmondja, mi a helyzet.

Jó régen nem írtam már. Sokmindent csináltunk az utóbbi időben, volt nagy vendégjárás,-fogadás, Berci rohamtempóban-növekedés, fejlődés, játszás, jó nagy hideg, amiben az orrunkat sem.

Részletesen?

Voltunk látogatóban Lajoséknál, megnéztük majdnem-ikertesó Bogit, aki csak 2nappal született hamarabb, és azt is csak véletlenül. Bogi nagyon kis aranyos, szépen tartja a fejét, persze Berci nem vett példát. Jó volt nagyon beszélgetni Melindával, Lajossal, jól éreztük magunkat. Legközelebb ők jönnek, reméljük minél hamarabb. :)

Aztán múlt pénteken meglátogattak a Lányok, az nagyon remek volt, már úúúúgy vártuk őket! Sajna Bercinek nem volt a legjobb napja (súlyos alvás- és kakihiány nehezítette életét pont), de azért egy darabig jól elvolt, kicsit még dögönyözni, hintáztatni is engedte magát. Aztán, amikor végképp elfáradt, nyűgösség volt, de azért tudtunk beszélgetni kicsit. Annnnyira jó volt. Hiányoztok nagyon, csajok!!!!!! Gyertek még, sokat! :D
És persze Bercike megkapta a várva várt játszószőnyegét! Akkor nem tudta feldolgozni az élményt mert sürgősen nyígnia kellett, de miután kicsit kipihente az ijedelmeket (amúgy Bercikém, nem bírsz feldolgozni 4csinos nőt, mi lesz veled), imádta. Alább mellékelek képet. Betesszük alá és boldogan nézelődik, csörög-zörög, vigyorog. Nagy találmány ez a játszószőnyeg. (Tegnap este nyüglődött, csak kézben volt jó, mi épp vacsizni akartunk. Mondtam Zolinak, vágjuk be a szőnyeg alá, hátha... Alig akart kijönni lefeküdni. :D)
És kaptunk kölcsönbe kendőt is. Hááát, ez egyelőre nem olyan nagy sláger, mint a szőnyeg. Pedig nekem nagyon tetszik, mert szinte alig nehéz benne, a hátamnak is sokkal könnyebb, a kezeim szabadok, tök jó. De Bercust beleteszem, akkor néhány percet kuksol, gyorsan összenyálaz mindent, amit eddig nem, elkezd mocorogni, begurul, hogy nem tud szabadon varázsolni (integetni a kezével, lábával), és végül hisztizni kezd, hogy Vegyééél kiiiiiii! Cipeljééél, te lusta dög!!! Azért még próbálgatjuk, esetleg más kötésfajtával, hátha megszokja, megszereti.

Mivel mindjárt itt a három hónapos értékelés ideje, nagy poénokat nem lövök le fejlődésileg, mert akkor úgyis össze kell szedni a dolgokat. Csak egy kicsit. :)
Puccosan már több, mint 6,5 kg, ruhástul mértünk már 7 felett... Nehéz, mint 3sószsák egyszerre. A hátam megszűnt létezni. Örülök nagyon, hogy szépen fejlődik meg minden, de nem túlzás ez? Fél évesen kéne megdupláznia a születésit, nem 3hósan, nem???? Remélem, kicsit lassul már, csak egy kicsit. Hossza kb. 65-68cm lehet, majd leméri KV tán. Nagyon szeret játszani, azaz szép színes tárgyakat nézni, fogdosni, lökdösni. Torna még mindig a gyenge pontunk. Hason fekvésben (még mindig utálja) felemeli a fejét, de csak pár másodpercre (biztos jó nehéz, én elhiszem-tudom), és még nem jött rá, hogy a kezével kéne támaszkodni, úgyhogy a keze is repül fel a fejével. Elég vicces amúgy. Majd egyszer rájön a mozdulatra, és akkor nem lesz gond, tényleg csak az isteni szikra hiányzik, hogy jééééé, ez az én kezem, amire lehet támaszkodni. Kiváncsi leszek...
Kicsit most kakigondban vagyunk, no nem az, hogy nincs, hanem épp ellenkezőleg. Eddig olyan szépen napi egyszer, mint a nagyok. Pár hete viszont van, hogy napi 4is... Mivel se láza, se sírás, a kedve is jó, gondolom, ez van. Csak nem túl anyabarát... :D
Az a legjobb, hogy jókedélyű kisbaba. Hatalmasakat vigyorog, teliszájjal, annyira cuki, imádjuk. Megismer minket, ez biztos, észreveszi, ha valaki idegen. Minden reggel ébredéskor hatalmas vigyor köszönt, óriási mosolygós szemekkel, kb. hogy Dejó, DEJÓ hogy ma reggel is itt vagy velem anya! - hát kezdődhet nap ennél jobban? Imádom a kis szarost tündért!!!

Berci játszik:

Berci tornázik (azaz bedugja az egész öklét a szájába és durcásan szopizik, és/vagy elalszik tüntetőleg):

 És hogy én? Már ha valakit érdekel ;D, azért így a végére ezt is...
Tulajdonképpen nagyon élvezem az anyaságot, az itthon létet, Bercit. Vannak néha nehéz napok, nem titkolom. Néha Berci nyűgös, néha én... 3 dolog nagyon hiányzik, a társaság, a jó idő és a mozgás.
Sajnos visszaugrott pár kiló, pedig nem eszem sokat, az is főleg saláta. Mégis. :( Múltkor lightosan elkezdtem tornázni, de nagyon belehasított valami a sebbe, és nem mertem folytatni.. Vajon császár után mennyi idő, míg lehet edzeni, visszajön a forma? Ez a pár kiló többlet is zavar, borzasztóan. Meg a hideg. Mert olyan jó lenne már sétálni, kimenni, de ilyen hidegbe én nem. Tudom, hogy kéne, hogy lehetne, de utálom, minden porcikám tiltakozik a hideg ellen. Nem baj, jön a tavasz, én már látom a kanyarban. Addig csak kihúzzuk.
Jah, és elkezdett hullani a hajam. Tudom, hogy ez szülés után normális, de valakinek valami bevált tipp/trükk ennek mérséklésére?
A legrosszabb a társaság hiánya. Mondjuk hatalmas áldás, hogy itt vannak Anyáék, Tesóm, igazából befoghatom a számat. Sokszor összejövünk, együtt Bercizünk, beszélgetünk, nem is tudom, e nélkül mi lenne. Anya bármikor vigyáz Bercire, ha kérem, ez is remek. Bár még mindig rossz érzés elhagyni, de tudom, hogy néha kell, és tulajdonképpen jót tesz mindenkinek. Anya örül, hogy szabadon unokázhat (ugye?), Bercinek meg kell tanulnia, hogy nem csak én és Zoli van, és néha Mami vigyáz rá, és ez természetes lesz neki később is (helló, szeparációs szorongás), nekem meg kell néha az elszakadás, világlátás, kimozdulás (mégha általában csak a Tescóig is... Bár múlt héten színházban voltunk, Abigél, nagyon jó volt. Ha Berci hagyja, újraolvasom Szabó Magdát, az összeset! Imádom! Persze úgysem hagyja, napi max pár oldalig jutok mindig... lehet nem netezni kéne meg farmozni, amikor alszik... húú, de hosszú zárójel lett! :D)
De ezek mind apróságok, ahhoz képest, hogy gyönyörű, egészséges, jókedvű kisbabánk van, aki fantasztikusan alszik (millió koppp), sok jóbarát, jön a tavasz, szerető Zoli, család. Összetehetem a két kezemet, össze is teszem minden este, az az igazság. :D

Boldog 2.hónapos szülinapot Bercike! Megint rengeteget fejlődött; napról napra nő, ügyesedik és hízik, 5560gramm! :D
Most már 68-as ruhákat kezdtünk hordani, és a Pampers pelenkából is át kellett váltani a 3as méretre.

Nézzük, hol tartunk a fejlődésben.
A legtöbb baba:
-hangokat formáz, gügyög: igen, nagyjából, néha dumálgat velünk. Pláne az ööö és ááááh hangok mennek, de most még jellemzőbb a hangtalan szemlélődés. Viszont néha már úgy mozgatja a kis szájacskáját, mintha mondaná, csak még nem megy.
-szemével követi a tárgyakat: főleg ha szép nagyok és pirosak. Vagy emberből vannak, pláne Apából vagy Anyából. Lámpák után pedig úgy fordul, hogy a nyaka törik belé. :D
-rövid ideig tartani tudja a fejét: tán ez a legnagyobb elmaradásunk, Bercike nem igazán tartja a fejét. Mondjuk mostanában kezdtük kimondottan többször, edzés jelleggel is hasra fordítani (ahol vagy felidegesíti magát és ordít, vagy elalszik). Így tulajdonképpen tornázik, néha ügyesen forgatja már a buksiját hason, de megemelni még tán csak 1-1 másodpercre sikerült éppenhogyan. Gondolom, csak gyakorlás kérdése, többször kellene hasra tenni.
Egyébként függőleges helyzetben, tehát kézben tartva nagyon ügyesen tartja a nyakát, szinte már nem is kell fogni. (Igen, többet van kézben, mint hason...)
-rugdalózik: ezt viszont túl is teljesíti. Szinte megállás nélkül jár keze-lába, integet, kalimpál, rúg (harap:D), fürdés közben alig lehet visszafogni, hogy ne rúgja szét a ház kiskád oldalát.

A babák fele:
-mosolyog: igen, szerencsére. Az oly várt mosolygás már remekül megy. Nem is mosoly, hanem országos, huncut vigyor, ami az arcára telepszik. Nekünk is visszamosolyog, de ha jó a kedve, csak úgy dobálja a lámpának, radiátornak, játékoknak.
-fejét 45fokos szögben tartja: mivel még nem is emeli, ez sajna esélytelen...
-fejével a hang irányába fordul: ez is megvan, de ez is csak akkor jellemző, ha jó a kedve, illetve ha én, vagy Zoli dumálunk neki (hosszan és kitartóan).
-mozgásai finomabbak: talán, ezt nem igazán figyeltem meg. Ügyesedik, az biztos. Néha már nyúl dolgok iránt, a kis ökle kezd lazulni, és az én kezemet mindig megragadja, ha tartom neki.
-a-o hangokat, torokhangokat hallat: igen, és imág hörögni, valami vad afrikai törzsi kiáltásokkal. :D

Néhány baba:
-fejét stabilan tartja
-súlyát állva megtartja
-fejét és vállát meg tudja emelni: no hát ezeket hagyjuk, egyik sem nyert. Majd a következő hónapban (reméljük a legjobbakat).

Úgy általánosságban nagyon jófej kisbaba, szociálisan igen aktív, igényli a társaságot, a beszélgetést, foglalkozást, de rövid ideig jól elnézelődik saját magában is. Tartja a szemkontaktust, visszamosolyog, próbál gügyögni, hadonászik, mintha véleménye lenne a dolgokról.
Nagyon jól eszik, nagyon jól fejlődik, továbbra is hízik heti 300grammot, a hátunk odavan, olyan nehéz néha emelgetni. Minden nap nő szerintem, látványosan. Továbbra is gyönyörűszép. :D
Remekül alszik (millió kopogás), este 10 körül fekszünk, másnap 7-8ig elalszik, már enni sem kel fel közben. Cserébe nappal egyre többet van fent, tulajdonképpen szinte egész nap, csak néha kummant el egy-egy órácskára. A kiságyába nappal nem lehet betenni, ha nincs velünk a nappaliban együtt, hangosan méltatlankodik. Kell a társaság, megértem. Egyre jobban vagyunk el együtt, pláne hogy most 2hétig Zoli is itthon volt. Hatalmasakat sétáltunk a remek időben, játszottunk vele, nagyon élveztük mindhárman. Egyre jobban belejövök én is ebbe az új helyzetbe, új életbe. Most, hogy már fizikailag szinte teljesen rendbe jöttem, sokkal könnyebb minden. Nagyon élveztem én is a nagy sétákat, Berci huncut pillantásait, és a jó kis éjszakai alvásokat.

Viszont mintha jönne a foga, nem túlzás ez 2hónaposan? Nyáladzik, állandóan a kezét eszi, a nyelvével is a kis inyét macerálja, néha nyugtalankodik is eközben. Ahogy a hasfájás csillapodik, jön a fog, gondolom, nehogy egy percre is unatkozzunk.
A január első hete amúgy is az egészségügy jegyében telik, hétfőn koponya-has-csípő ultrahangra megyünk, szerdán pedig oltásra és dokinéni vizitre. A hétfőn már szeretnék túl lenni, nagyon remélem, hogy minden rendben lesz. Kérek sok szurkolást!! Az eredményről pedig beszámolok... (Mint ahogy az ünnepekről is, részletesen, sok fotóval...csak most még kiélvezzük az utolsó, együtt töltött szünnapokat! :D)

Végül egy kép a nagyfiúról (ekkora hatalmas és így beszélgetnek Apjával):

Ha sírós időszakoktól eltekintünk, meg kell ám zabálni, de komolyan. Délelőttönként hatalmasakat durmol (valamikor ki kell pihenni az éjszakai fiesztát), délután nézelődik, figyel, fejlődik napról-napra. Mosolytéren még kihívások vannak, ha nagyon jókedvű, megereszt már egy-egy szándékos (-nak tűnő) vigyort, de egyébként csak grimaszol jobbra-balra. Egyre határozottabban figyeli a tárgyakat, az embereket, a hangokat. Jár folyton keze-lába, néha megereszt egy kis gőgicsét is (HA nagyon jókedvű).
Az evéssel nincsen gond, sőt, már 4800 gramm (heti 300gr súlygyarapodás nem sok egy kicsit? vagy inkább legyen kicsit több, mint kevesebb?)!
A fürdést kimondottan megszerette, a jó sok meleg vízben elheveredik, mint az élet császára, ki sem akar jönni.
Imádja, ha énekelünk neki, kedvence a Micimackón túl a Télapós dalok (tudja, mikor-mi a dörgés). Az éneklés nagy jolly joker, rögtön elhallgat és figyel, pedig nincs is jó hangom, és általában a szöveget sem tudjuk hiánytalanul. :D Én ugyan még nem ringatom a bevásárlókocsit, de tegnap a buszmegállóban elkezdtem dúdolni hogy Télapó itt van... Lehet, soha nem megy ki már a dallam a fejemből? Vicces volt.
Sétaügyileg még el vagyunk maradva, egyszer a hó esik, máskor hideg van, vagy köd... Általában csak szellőztetek. Pedig olyan jó lenne már nagyokat kirándulni, jönni-menni! De hát ilyen hidegben a kutya sem megy ki a házából, pont Bercit zaklassam? Anya szerencsére (még mindig) örömmel vigyáz rá, így ha nagyon mennem kell, mehetek. Kicsit már enyhült a szorongás, ha itthon hagyom, de nagyon érdekes, mert időkorlát van. Kb.3órát jól elvagyok nélküle, aztán beindul a vészcsengő és az anyaiösztön, és akkor jönni kell haza, deazonnal.

Bercikém, boldog első hónapos szülinapot! Fénysebességgel robogunk az egyetemi diploma felé, csak kettőt pislogunk már.

Jó lenne minden hónapról írni egy rövid összegzést, hogy lássuk, merre-hogyan haladunk.
Először is a szigorú tények. 4200 gramm a szentem, nehéz, mint a sószsák, alig bírom, gyúrnom kell!! A hosszát nem tudjuk (a védőnő egy futóbolond, de erről nem itt és most). Ami biztos, hogy a 62-es (!) ruháit végigéri, tehát a tescós kollekcióból most már a 3-6hónapos (!!) ruhák közül kell válogatni lassan. (Maximum nem vizilabdás, hanem kosaras lesz - bár a szüleit elnézve ez még mindig kétséges. Mindenesetre nagyon hosszú baba.)

Ellopván az ötletet Lindától (utólagosan remélem nem gond), és más blogokból, ahol láttam, megnézzük, mit kéne tudnia,aztán elmondom én, hogy mi is van. :D

Tehát, 1 hónaposan a babák:
A legtöbb baba:
-fejét emeli: pipa, simán. Sőt, bokszolja bele a vállunkba, ágyába, ha épp olyanja van, a kis mazohista.
-hangokra reagál: anyja hallását örökölte, szerencsére. Mindent meghall, nem lehet mellette osonkodni.
-arcot követ: tud már arcra fókuszálni, ha épp érdeklődő, akkor megkeresi (!) merre vagyunk, és panaszosan nyávog, belenézve a szemünkbe, hogy tán fel kéne venni és őt szórakoztatni, ha már egyszer így együtt vagyunk... Figyel is az arcunkra, pláne a grimaszokra, a száj mozgására. Tehát gondolom ez is pipa.

A babák fele:
-a fényt szemével követi: követi? Berci lámpafetisiszta, villamosmérnök is lesz vagy gyújtogató, mindegy, csak fényesség legyen. Ha bemegyünk egy szobába, első, amit megkeres az a lámpa, megbűvölten bámulja vagy 10 percig, csak így kerek a világ. Így tud bámulni (bocsi, telefonos):

-emberi hangra összerezzen, emberi hangra figyel: össze épp nem rezzen, de figyel, az biztos. Múltkor nyűgösködött, feljöttek Anyáék beszélgetni, Bercit-nézni. Jött Apa is, mély hangjával dörmögött; Bercike olyan szépen lenyugodott és 'hallgatta' a beszélgetést, mint egy kisangyal. Néha már azzal is le lehet csillapítani (a nagyon első fokú hisztiket) ha beszélünk hozzá kedves hangon.
-öntudatlanul is hangokat ad: a röfögés annak számít? azt nagyon tud! :D Síráson, nyávogáson kívül nem nagyon ad hangot, néha egy hőőő, de nem jellemző.
-tárgyakat érzékel, tekintetét rajtuk tartja: ez is megvan. Főleg ugye a lámpák és az emberi arcok érdeklik, de például a pelenkázója mellett van egy kék hellokittys kis bizbasz, aminek zsebei vannak és abba teszem a pelusokat, no mindegy, de azt imádja. Pelusozás közben azt nézi, pláne ha himbálom is, teljes a boldogság. És már észrevette debreceninagyitól kapott ikeás piros léghajót (lámpára akaszthatós színes játék), azt is bámulta lelkesen, mert szép nagy és piiiirooos.
-hason fekve fejét átfordítja: pipa. Jobbra-balra, simán forgatja, hason-háton, tökmindegy.

Néhány baba:
-mosolyog, nevet: hát ezt nem tudjuk. Mosolyogni néha mosolyog, pláne álmában (főleg ha bántják a szelek, hihi), de a hangos kacagástól ez még nagyon távol áll.
-a fejét 45fokos szögben tartja: az hogy is van? hosszan nem tartja, de megemeli, az biztos.

Áttekintve, gondolom, jól fejlődünk, mi legalábbis meg vagyunk vele elégedve, ügyes-okos baba. Már a 3.éjszakát alussza végig egyhuzamban, kb.23-tól 7-ig, nagyon faintosakat durmolunk mellette. Ezért cserébe mondjuk a nappalok már éberebbek (nyűgösebbek) és többet evősek, de hát valamit valamiért. Kb.7x eszik 110miliket, ebből általában már csak egy az anyatej, sajnos.
Lehet még a fürdetést is megszereti Ercsiék módszerével, no de ezt ne kiabáljuk el, mindenesetre biztató a dolog. Általában elég jó kedélyű kisbaba. A pocakfájás még jelentkezik (mostanában délutánonként), de nekünk az Infacol segített kicsit.

Kb. most így állunk, legközelebb egy hónap múlva átértékeljük a helyzetünket megint! :D Addig is a tappancs legyen velünk!