egészség(ügy) bejegyzései 
Az úgy volt, hogy Bercikénk idén, azaz két hónap alatt (2) eddig összesen nyolc (azaz 8) darab fogat növesztett, tehát jelen pillanatban a szükséges 20-ból 16 így-úgy a rendelkezésünkre áll. De azért a tempó brutális.
Az első 6 tulajdonképpen annyira nem is viselte meg, szokásos pirospopsin és hasmenésen kívül nagy durvaság nem volt, de az utolsó kettő... A jobb-és bal felső négyesek azért már szép nagy fogak, volt itt minden az utóbbi héten. A legrosszabb, hogy megint belázasodott - felment 39 fokig is. :( Látta doki, de szerencsére nagy bajt nem talált, ő is csak a fogakra tudott gyanakodni. Emellett éjszakai felsírások, egész napos kakilás, nyűgösség, fogak csikorgatása, nemevés és szenvedés.
Komolyan minden részvétem azoké, akiknél a gyerek esetleg minden egyes fognál produkálja a tüneteket.
Most már áttörtek a kis hegyecskék, csak túléljük ezt is. Remélem, a még hátramaradt 4 óriási rágófog előtt most egy kicsit megpihenünk.
Mint a fenti címből is kiderül, első nagyobb nyaralásunk igen kalandosra és izgalmasra sikeredett, hála Bertalannak. Még jó, hogy nem külföldre mentünk. Ha röviden akarnám jellemezni a nyaralásunkat, annyi is elég lenne, hogy többször voltunk az orvosnál, mint a Balaton partján...
No de jöjjön a hosszabb verzió.
Mivel már nagyon ránk fért a pihenés, legfoglaltunk Balatonszárszón egy wellnes hotelban egy 5 nap/4éjszakás csomagot, vasárnaptól csütörtökig. Úgy vártuk már, hetek óta Zolival, hogy végre pihenünk, úszunk, napozunk, sétálunk, hajdejólesz!
Előtte szombatra virradó éjjel Berci belázasodott. Soha nem volt még semmi baja (végül is 9,5hónapig megúsztunk minden bajt, ez nem is rossz), jól megijedtünk. Láz csillapítása kúppal, reggel újra lázas, bár láthatóan jókedvű, jó étvágyú. Viszont vasárnap indulunk nyaralni - így inkább elmentünk az ügyeletre, tuti ami a fix. Nagyon kedves doktor bácsi nem mondott semmi hasznosat. Ilyen előfordul, 3 lázas nap után kell orvoshoz menni, láz csillapítása, folyadék, nyugodtan menjünk.
Még vasárnap is lázas volt, így jóval később indultunk, csak délutánra mentünk le, ahogy el tudjuk foglalni a szállást. És innentől tulajdonképpen keddig arról szóltak a napok, hogy lázat mértünk, gyógyszereztünk, pelenkát cseréltünk (volt hogy óránként!) és izgultunk. Szerencsére a kedve nagyjából jó volt, de hát kinek van kedve egy lázas gyerekkel a Balatonban pancsikálni? Kicsit persze sétáltunk, wellnesseltünk, de nem volt az igazi a hangulat. Mivel még kedden is lázasodott és piszkálta a fülét, elmentünk a szárszói gyerekorvoshoz. A nemkedves és nemtörődöm néni torok-és fülgyulladást állapított meg és antibiotikumot írt. Penicilint. Másnap reggel Berci tele volt piros kiütéssel és vakarta a fejét. Én penicilin érzékeny vagyok, így lehet ő is, de a három napos láz is kiütésekkel végződik, így az is lehet. Vissza a dokihoz. Másik, kedvesebb orvos volt szerdán, másik antibiot írt, orrcseppet, fülcseppet.
Csütörtökön még mindig tiszta kiütés volt, fájt a füle és mivel még mindig nem mehetett vízbe a füle miatt, úgy döntöttünk, hogy feladjuk, jövünk haza. Elmentünk a saját orvosunkhoz (nem is kellett antibio, még jó, hogy nem szedtünk, csak a cseppek). Lehet hogy a védőnőnk nem százas, de a gyerekorvos nagyon jó, most hogy annyinál jártunk, van összehasonlítási alap.
Most nagyon úgy néz ki, hogy jönnek kifelé a felső kettesek, így szépen összejött a betegség és a fogzás. Szegény Zoli jól kifogta Amerikát, ezért érdemes volt egy hét szabadságot kivennie...
Így nézett ki a lázas Bercifiú, háttérben a Balcsival. Nagyon jó kis szálloda volt, kár hogy nem tudtuk jobban kihasználni!
Szeptemberben jön a kettes számú nyaralás, remélem, akcióktól mentesen!
Bár nem írtam (babonából), de úgy tűnt, lassan múlik a pocakfájás. Az Infacolt még mindig adom neki (remélem nem lesz emiatt felnőtt korában veseköve vagy mittudomén), mert ez segít sokat. Már hetek óta nem volt hasfájós, vígasztalhatatlan ordítás, aminek nagyon örültünk, általában jó hangulata volt, játszott, magyarázott, mosolygott naphosszat - és el is bíztuk magunkat. A héten viszont bepótolta az elmaradást. Pedig most még front sincs, amire foghatnám, lehet hogy sztrájkolni akart ő is, felbuzdult a BKV-n? Kevesebbet kéne tévézni mellette...
Kezdődött hétfőn egy mini hasmenéssel, majd kedden-szerdán egy kis nyűgösködéssel. Aztán tegnap (csütörtök), kaptunk (kaptam) egy nagy adag ordítást. Mit ordítást, őrült, vigasztalhatatlan kiabálást, zokogást. Szerintem valahonnan innen eredhet a belebújt az ördög kifejezés. Tényleg olyan volt, a cuki, mosolygós tündérkisfiúmat megszállta a gonosz, és megőrült. Esküszöm, bizonyos szögből még kis szarvak villódzását is láttam...
Mivel nem volt láza, evett rendesen, a széklete is napok óta normális, csak a pocakja lehet(ett) a baj. Rengeteg hintázással, sétálással, nyakbafúrással ezt is túléltük, de én nagyon kiborultam (úgy az 5.óra után). Mikor Zoli hazaért, már könnyebb volt egy picit, nagy nehezen 11után el is tudtuk altatni, ma reggel (egyelőre) nyomát sem láttam a Gonosznak.
Szegény kismajom, annyira rossz látni, ahogy szenved, beleszakad a szívem. Nagy mákunk van, hogy ez viszonylag ritkán fordul elő, megőrülnék, ha minden nap így telne. Azért az vicces volt, hogy két fájdalom között, mikor épp nem görcsölt a hasa, röhögött. Szabályosan kiröhögött, ahogy ott üljük körbe, tornáztatjuk, énekelünk, simogatjuk, imádkozunk magyarázunk neki. Ha nem vagyok annyira fáradt, megzabálom, de így megúszta.
Két hét múlva eléri a bűvös 3.hónapot. Távozz tőlünk, pocakfájás!!
Én, Kisördög? Miről beszélsz, Anya? - kép:
Péntek reggel túlestünk az egészségügyi körútunk második fejezetén is. Kicsit brutálisan kezdődött, mert 6kor keltünk, Berci meg is sértődött, hogy az első reggeli után nem mehet vissza az ágyikójába szunnyantani. (Én is.)
Ugye eredetileg hétfő 16:30ra voltunk bejelentkezve a Budai Egészségközpontba, de lemondták az időpontot, átteték péntek 8ra. Így még Zoli el tudott kísérni bennünket munka előtt, nekem ez fontos volt. Berci minden pocakos ultrahangján velem volt, egyet kivéve, ahol jól ránk is ijesztettek (tévesen). Úgyhogy Zoli nélkül nincs ultrahang, ez szabály.
Dokinéni javaslatára a kötelező csípőszűrés mellett koponya és hasi UH-t is kértünk. Ez így kerül egy kicsi pénzba (6ezer), de megéri, mert ha minden OK, örülünk, ha meg van valami, akkor az jó, ha hamar kiderül. Dokinéni nagyon javasolta, ennyit meg megér nekünk Bercike. :D
8előtt kicsivel meg is érkeztünk a Királyhágó utcába, frankón leparkoltunk az épület előtt. Bent nagyon kulturáltak a körülmények, látszik, hogy ez nem állami kórház (legalábbis szerintem), tisztaság, kényelem, normális, nyugodt, kedves emberek, eligazítás. Külön kis babaváró is volt, játékokkal, pelenkázóval, szoptatós székkel - valahogy így kellene kinéznie egy kórháznak, azt hiszem. Mi voltunk az elsők, szinte várni sem kellett. Nagyon kedves UHdokinéni volt, nagyon kedves asszisztenssel. Nem akarok túlozni, de kb. fél órát ajnározták Bercust, hogy milyen szép, milyen formás, de szép a szeme, és az orra... nagyon lelkesek voltak. (Gondolom egy része ennek munkaköri kötelesség, de tényleg őszintének tüntek...). Hízott a májunk, no. Bercus még egy-két mosolyt is kegyesen megeresztett, szeret hódítani.
A vizsgálatot is jól tűrte, elnézelődött, a világító monitorokra rátalált -akkor már nagy baj nem lehet, szakértő szemmel figyelte a felvételeket. Hála a Jó Istennek, minden teljesen rendben van - UHdokinénit idézem: Berci kívül-belül tökéletes. :D
Csipője remek, minden kis belső szerve megvan és egészséges - nem megmondtam, hogy megéri a pénzét a buli? (Mint világnagy hipochonder, irigylem ám Bercust, legszívesebben én is befeküdtem volna, tessék engem is jól megnézni...de ilyen jó világ csak a kisbabáknak jár...)
Kb.9re haza is értünk, nagyon jól megjártuk. Berci benyomta a második reggelijét, és úgy döntött, a nagy izgalmakra való tekintettel ő most bepótolja a kimaradt alvást, szépen szuszogott is 13ig.
Szerencsére jól bírja a kocsiban való utazást, úgy tűnik, idegenektől sem fél, nem olyan könnyű kimozdítani a lelki békéjéből. Maradjon is így, ügyes fiú! :D (Pedig itt sem kapott matricát... ;D )
Bercike lassan kezdi megtapasztalni, hogy az élet nem csak móka és kacagás, tejecske és szundikálás a kanapén.
Kezdődött ugye a hason fekvős tornászgyakorlatokkal, amit most már lassan kezd megszokni (legalábbis nagyon jókat kummant hason, miután elfárad a nagy gyakorlatozásban). Megbeszéltük, hogy fejemelgetés nélkül nehezen lesz futkározás a kertben és fáramászás, valamit fiam mindenhol el kell kezdeni - úgy tűnik megértette, mert szorgosan emelgeti a buksiját azóta. És fel is szedett újabb 300grammot pár nap alatt, most már 5700, csak hogy nehogy ebből is gond legyen.
Tegnap pedig elzarándokoltunk a tanácsadásra, hogy dokinéni belenyomhassa az első oltásokat. Persze, hogy tegnap reggel zuhogott a hó, így meghiúsult a babakocsival lesátálunk a szép napsütésben projekt. Apa szerencsére nyugdíjasként mindig itthon van, és nagyon rendesen elkísért minket. A dokinéni nics amúgy messze, gyalog negyed óra, busszal két megálló, igazán kényelmes. Busszal utaztunk (olyat Berci még úgysem látott), hordozóval, ami nem volt a legjobb ötlet. Ugye Berci (téli)ruhástul már van 6,5kg, a hordozó is legalább2, iszonyat nehéz volt. Mondjuk Apa hozta, de szegényt jól megdolgoztattuk. Akarok venni kendőt/kengurut, van valakinek tapasztalata, hogy az milyen? Sokkal kényelmesebbnek, könnyebnek tűnik az ilyen BKV-s kiruccanásokhoz mint a batár nagy babakocsi vagy a nehéz hordozó....
Nos minden esetre hamar leértünk, a váróban dögmeleg, gyereket totál levetkőztetni, előttünk ketten voltak, az még egész kibírható (utánunk jöttek még vagy 5en, szerencsénk volt). Mondjuk így is vártunk vagy 30percet, dokinéni nem az a kapkodós fajta. De legalább jófej és nagyon kedves (nem az a negédes típusú, de aranyos). KV is ott okoskodott persze, haj, nehéz szabadulni.
Bercit megvizsgálta, majd a kis combjába benyomott 2szurit. Kértük a Prevenar oltást is, nem mintha ismernék bárkit is, akinek valaha agyhártya-tüdőgyulladása lett volna 5évesen, de hát igazán ne kísértsük a sorsot. (A rotán nagyon gondolkozunk. Kérlek, írjátok le, hogy Ti adtatok-é vagy sem, illetve miért, mi a véleményetek róla! Köszönöm!!)
Bercikém a szuriig nagyon jól elvolt, nézelődött, hogy húúú, mennyi fényesség, milyen jó helyre hoztál Anya. Aztán jól felsírt a szurinál, és bujós, nyakbafúrós kisbaba lett belőle. Cukikám.
Innentől már csak egy félórás felöltözés, cipelés, BKVzás választott el otthonunktól. Itt aztán rögtön benyomott 200ml ebédet (tuti ami a fix), és jól elmagyarázgatott az egérkisasszonyának (Berci legjobb barátja és lelki társa), hogy micsoda méltánytalanságok estek meg ővele. Nagyon cuki volt. (Nem ilyen kövér, csak pufi arcot vág. Szerencsére egyáltalán nem látszik rajta a sok kiló, nem hurkás.)
Délután kicsit nyűgösebb volt a szokásosnál, volt pár nagyon éles, fájdalmas felsírás, de ringatva, nyakbafúrva hamar megnyugodott.
Mire Apja hazaért, már nyoma sem volt a búnak, vigyorgott és magyarázott, mint rendesen. Az éjszaka is remekül telt, aludt 11-től reggel 8-ig szó (és legfőképp láz) nélkül. Azt hiszem, nagy szerencsénk van ezzel a Bercifiúval. Megtarjuk. Szeretjük! :D
Végezetül egy esti kép, így bámulta a Csillagkaput a tévében (Zolival együtt). A Szex és New Yorkot is így nézte, de azt már nem hagytam. Aztapaszta!
