2011. december
Kívánunk minden kedves erre vetődőnek sok szeretettel nagyon boldog, vidám, szeretetben és sikerekben gazdag 2012-es esztendőt!
Magunknak továbbra is csak egészséget szeretnék kérni, a többit valahogy megoldjuk. :)
Nem ígérek semmit, de megpróbálok szorgos(abb)an írogatni, majd sokat fényképezünk és dokumentálunk minden jelentős eseményt! Hatalmas csók és ölelés mindenkinek; csak a Süni legyen velünk jövőre is!
Kicsit kijön a mozgáshiány. Sokat tornázik, főleg a szülőkön. Apa különösen jól alkalmas mindenféle emelgetéses, átfordulósos produkciókra. (Anyán leginkább csak mászkálni és üldögélni lehet, Anya unalmas és gyenge. :D)
Sokat-sokat olvasunk, minden nap van egy összebújós (minimum) félóra, amikor századjára is elovassuk Petiéket, vagy Bogyót, vagy Boribon ezer éves kalandjait. A legvicesebb mostanában, hogy tomboló Bogyó-lázában minden reggel 6-kor, amint felébred (nem ez a vicces rész), kiszáll az ágyból, bevonul a nappaliba, felkapcsolja a lámpát, megkeresi 'Kicsi Bogyó'-t, lekapcsolja a lámpát, visszajön a hálóba, befurakszik közénk, és elolvassa nekünk a mesét. Mindig ugyanazt, aki esetleg ismeri, a Télapós és Karácsonyos Bogyómeséről van szó. Röhög a képeken, magyaráz, "Bogyó ajádék, méges nincs, mááásik allak!" :D (=Bogyó mérges, mert azt hiszi, nem kapott ajándékot, pedig ott van a másik ablakban.) Azt hiszem, Jézuskának kell másik Bogyókönyvet hoznia, mert ez még félálomban is nagyon unalmas így ezredjére.
Garázda! Az az ÉN könyvespolcom!!!
Mondjuk ez tényleg nem volt rossz könyv.
Khm. Ezt sem hallgathatom el. Berci fura perverziói közé tartozik, hogy szeret az arcára matricákat ragasztgatni. És krémezkedni is szeret, mindig kell neki is adni, ha bekenem a kezem 'pim'-mel, és akkor azt bőszen mázolja fel a pofijára. OK, ilyet láthatott tőlem. De ezek a matricák, ezeken nehéz napirendre térni...
Na de most komolyan...
Annyira megnőtt, és olyan Nagyfiú már!
Kicsit aggódom. Állandóan elbújik. És már nem is gyengén csinálja, egyszer el fogom veszíteni Bercit, biztos vagyok benne. Nem is árulja el magát, csendben lapít és várja, hogy elkezdjük keresni. Régebben néha volt egy-egy elszólása, amikor tettetett (micsoda szó!) sopánkodással kiabáltam, hogy -Hol vagy Berci? Biztos lement egyedül a játszótérre! -Bejci játszoté nem! De mostanában már ilyen olcsó trükökkel sem lehet átverni.
A napokban cseréltem ágyneműhuzatot, és amikor kiveszem az ágyából a matracát, kötelező kör, hogy kicsit leteszem a földre, B. meg ugrál, őrjöng, dűlöngél stb. Egyszer csak néma csönd, jövök be, és ez a kép fogad:
Ennyi. :D
Köszönjük szépen a hiányolást (Edina és Magdi! :D), nagyon jól esett, hogy van, aki érdeklődik. :)
Mostanában sokminden zajlott, állandó jövés-menés, orvosi körök részemről (minden rendben), karácsonyra készülődés, vásárlás stb, ráadásul én masszív ihlethiánnyal is küzdök, de majd igyekszem ezen túllépni.
Amilyen jó volt a tavasz-nyár-ősz, ez a tél olyan vacak persze (pedig még nem is durvult be igazán, tudom). Kétszer is meggondoljuk, hová, mennyi időre, mivel menjünk; teljesen kész vagyok, hogy kimegyünk fél órára a kertbe, és előtte-utána az öltözködéssel-sárvakarással is elmegy egy másik fél óra, és én meg még így is fázom ebben a r. hidegben.
Szóval sokat festegetünk és rajzolgatunk garázdálkodunk idebent, ami uncsi. Voltunk az OSZK-ban is adventi gyereknapon, ami jó volt, mert sokat beszélgettem Berci megint halálra élvezte a programokat szobrokat és lépcsőket. Jó lenne több ilyen, január-februárra kellene találni valami rendszeres elfoglaltságot. Bár, ha most tényleg megint dúl a rota, jobb is, ha nem sokat megyünk gyerekközösségbe, csak maximum a friss (és nagyon hideg) levegőre. Meglátjuk.
Most amúgy is Berci meg van fázva és folyik nagyon az orra, ami csak azért jó, mert végre ráérzett a fújás örömére, úgyhogy megtanult lelkesen trombitálni (viszlát, porszívó!). Remélem, nem lesz belőle semmi komolyabb, karácsonykor mulatni és nagyokat enni szeretnénk. Ha lehet.
Készül egy jó kis vicces-képes bejegyzés arról, hogyan töltjük bezárva a téli napokat, lehet két részletben, de írom. :)
És persze megkezdtük a karácsonyi sütögetést, remek kis mézeskaláccsal startoltunk, Berci persze nagyon sokat segített! Jó volt, az első fél órát nagyon élvezte, lelkesen szúrta ki a formákat, hozta-vitte a szerencsétlen tésztákat, pakolta a tepsibe. Aztán mondjuk elunta, így az utolsó 3tepsivel már csak ketten csináltuk Zolival, én meg egyedül díszítgettem, de az legalább szép lett. :P
Szeretnék még ishlert és vaníliás kiflit mindenképp, meg egy kis linzer is olyan jó lenne (nem kellett volna megvenni Stahl barátnőm karácsonyi különkiadását...)
Mindenkinek vidám karácsonyi készülődést!! :D
(Igen, Süninek még a mézeskalács-készítésénél is asszisztálnia kell 'Gyeje Süni! Odanéz! Kajács Bejci!')
