Nagyon nehéz rávenni Bercit bármiféle szereplésre. Ha megérzi a produkáltatni-akarnak-szagot, elszalad messzire, és én emiatt nem is szeretem erőltetni a dolgokat (bár nehéz megállni, mert olyan cukiii). Ma délután viszont szépen kettesben játszottunk, és sikerült megörökítenem, ahogy énekel - annyira kis aranyos! Mókuska-dalt Mamától tanulta, az utóbbi pár napban állandóan ezt énekelgeti.
Tudja még a Csipkefabimbóját is, de azt általában kicsit keveri, lényeg benne a ridaridabumbumbum, az valahogy nagyobb hangsúlyt kap, mint a többi szöveg. (Ezeken kívül a Szita szita péntek, és a Dúgó, fadugó, parafadugó című slágerek szerepelnek eddig Berci repertoárjában...)
De a Mókuska tán az első, amit szépen végigdalol, íme:

Ha esetleg valaki nem ismerné (fel) ezt az örökbecsűt, a szöveg a következő:
Mókuska, (mókuska),
Felmászott a fára,
Leesett, (leesett),
Sáros lett a lába.
:D

Az első videó egy teljesen átlagos, hétköznapi jelenet. Fent ül az íróasztal tetején, és cukin szövegel a nagy semmiről. Szeret mindenhol trónolni, ahol nem szabad, mostanában itt heverészik, elolvassa a papírokat, fe-le mászkál és ugrál.

A másik videó a hétvégén készült Zolival megszerelték a szekrényt, aminek elromlott a háta. B.teljesen megőrült a végére, csak szerelt, fúrt, kalapált, és azt hajtogatta, hogy Szerszám, szeretem szerámot, szerszám kell, szeretem szerszámot. Csak kicsit volt félelmetes, de semmit nem tett tönkre és a saját kezére se csapott a kalapáccsal, úgyhogy jó móka volt.

Kivéve persze amikor alszik, de amúgy jár a szája folyamatosan. De folyamatosan.
A napi ezer Anya gyere gyorsan! és az Anya nézd! ( ez is kész, egyébként. Anya nézd, felemelem a karom!, Anya nézd, lámpa!, Anya nézd, eszem! Anya nézd, papír!...) mellett azért már jó pár vicces beszólás is összegyűlt.

Kora reggel, felkeltünk, én mondom Bercinek:
-Gyere Berci, öleld meg Anyát kicsit!
-Nem érek rá! - és kirohant a játékokhoz... 

 Most már a második reggel fogad bennünket a következő eszmefuttatással:
-Apa, építs maciházat! Gondolkodtam rajta. Haaaatalmas maciház kell ide. Építs maciházat. (És ezt addig mondogatja Zolinak, míg szegény el nem indul dolgozni.) 

Megszállták a buszjáratunkat az ellenőrök. De nagyon durván. Én kb.25éve lakom itt, járok minden nap ezzel a busszal, ennyi idő alatt tán 2 eltévedt ellenőrrel találkoztam. Idén minden nap, minden buszon mutogatni kell a bérletet, sőt, már csak az első ajtónál lehet felszállni. 2 sárga köpenyes biztonsági őr áll a másik két ajtónál, és elküldi előre az embereket, ha máshol próbálkoznak - nagyon kemény a helyzet. No szóval szállunk fel (első ajtónál), B. meglátja a köpenyeseket és boldogan felkiált:
-Anya nézd! KUKABÁCSIK!!!!!
Nálunk a kukabácsik az istenek, minden hétfőn és csütörtök reggel lógunk az ablakban és nézzük, ahogy elviszik a szemetet, úgyhogy képzelhetitek, B.milyen boldog volt. Én is..

Mi még ebben a kutya nagy hidegben is minden nap kimegyünk a parkba, kertbe egy órára (annyira nagy hős vagyok), mert B. élvezi, és szüksége van a futkosásra, mert megőrül délutánra, ne adj Isten még az a szörnyű rettenet is előfordulhat, hogy nem alszik rendesen, szóval mindenkinek az a legjobb, ha még csikorgó hidegben is mászkálunk. Mostanában nem szereti a játszóteret, inkább kint bóklászunk a Majorban, megnézzük a focipályát, minden egyes botot és kavicsot stb. Van egy kicsi játszótér is, ott hintáztunk. Mondom Bercinek:
-Gyere, ha már idáig eljöttünk menjünk el a pékségbe, vegyünk valami finomat (onnan kb.2perc).
- A pékség sajnos nagyon messze van, maradjunk hintázni!

Íme, egy (OK, majdnem) tökéletes mondat Berci szájából: Finom ijjata jan iszinek. (=Finom illata van az innivalónak.) Rendben, a szóhasználaton és kiejtésen van még mit csiszolni, de ez már mondat, jó szórend, gyönyörű ragozás, nagyon büszke vagyok! :D Úgy belelendült az utóbbi hetekben, teljesen váratlanul (és jól) elkezdett ragozni, magyaráz egész nap, nagyon cuki és szórakoztató.

Hoppá-játékot játszunk, amit persze ő talált ki, ennek megfelelően rendkívül kreatív, fejlesztő játékról van szó: megfogjuk a kezét, hónalját, emelgetjük, miközben ugrál, és azt kiabáljuk, hogy Hoppppáááá. Ezt így úton-útfélen, napi ötvenszer. Engem is elkapott délelőtt, hoppáááá! Jó, fogom a kezét, ugráltatom. Egyszer csak megáll, komolyan rámnéz és elkezdi.
- Anya hoppá jó nem. (A nemet mindig a mondat végére teszi, gonodolom, így hatásosabb.) Apa tud hoppá jót. (Az élet hatalmas problémái.)
- Berci, Apa nincs itthon, majd este megmutatja, de Anya most csak így tudja.
- Anya hoppá jó nem. Apa tud. Felhív.
- Berci, nem hívhatjuk fel emiatt, Apa dolgozik.
Odamegy a játéktelefonhoz, tárcsáz, felveszi, és beleordítja:
- Appppa! Gyeje gyojsan! Hopppáááá! Anya jó nem, mutasd!

Hát így.

Este, lefekvés. Tejivás, puszi, jóéjt, be az ágyba. Kicsit ilyenkor még üldögélek mellette, de csak csöndben (ha túl hamar kijövök leveszi magáról a hálózsákot, kitakaródzik és úgy üldögél, dumál az állatseregletnek, majd puccosan alszik el, szóval mindig megvárom, hogy kicsit bekómázzon). Hallok valami neszezést, de csak odaszólok, hogy Berci pszt, csicsijja-babája, csukd be a szemed. Pár perc múlva nagy a csönd, indulnék kifelé. De nincs meg a papucsom, pedig itt volt az ágy mellett. Hogyaza. Keresem a félhomályba, magamban szitkozódom, erre látom, hogy Berci, bár a szeme csukva, röhög. Berci, hol a papucsom!? Röhögés. Megnézem, hát betoszogatta a saját ágya alá. Itt már én is nevetek, megsimogatom a buksiját. Erre elkapta a kezem, elkezdte puszilgatni, rátette az arcát és közben azt suttogta Anyuci megy nem, Anya, Anya, puszi.
Egyszerre sírtam, nevettem, és majdnem megzabáltam.

Annyira jól szórakoztunk ezen mostanában, úgy éreztem, mindenképp meg kell osztanom. Úgyis nehéz nap van, ma Zoli először munkában, mi meg itthon egyedül, rémes, nagyon hamar hozzászoktunk a jóhoz.
Szóval, ha Bercinek azt mondjuk, hogy mosolyogjon, valami hihetetlen kópé fejet vág, az amúgy csudaszép pofija vicces grimaszba megy át. Csórikám azt hiszi, így kell mosolyogni. Az utóbbi napokban ezen röhögtünk egész nap, lám, milyen kevés is elegendő a mi boldogságunkhoz. :D Szegény Bercit meg állandóan ezzel piszkálom. De ha egyszer mulatságos...

Kívánunk minden kedves erre vetődőnek sok szeretettel nagyon boldog, vidám, szeretetben és sikerekben gazdag 2012-es esztendőt!
Magunknak továbbra is csak egészséget szeretnék kérni, a többit valahogy megoldjuk. :)
Nem ígérek semmit, de megpróbálok szorgos(abb)an írogatni, majd sokat fényképezünk és dokumentálunk minden jelentős eseményt! Hatalmas csók és ölelés mindenkinek; csak a Süni legyen velünk jövőre is!

 Kicsit kijön a mozgáshiány. Sokat tornázik, főleg a szülőkön. Apa különösen jól alkalmas mindenféle emelgetéses, átfordulósos produkciókra. (Anyán leginkább csak mászkálni és üldögélni lehet, Anya unalmas és gyenge. :D)

 Sokat-sokat olvasunk, minden nap van egy összebújós (minimum) félóra, amikor századjára is elovassuk Petiéket, vagy Bogyót, vagy Boribon ezer éves kalandjait. A legvicesebb mostanában, hogy tomboló Bogyó-lázában minden reggel 6-kor, amint felébred (nem ez a vicces rész), kiszáll az ágyból, bevonul a nappaliba, felkapcsolja a lámpát, megkeresi 'Kicsi Bogyó'-t, lekapcsolja a lámpát, visszajön a hálóba, befurakszik közénk, és elolvassa nekünk a mesét. Mindig ugyanazt, aki esetleg ismeri, a Télapós és Karácsonyos Bogyómeséről van szó. Röhög a képeken, magyaráz, "Bogyó ajádék, méges nincs, mááásik allak!" :D (=Bogyó mérges, mert azt hiszi, nem kapott ajándékot, pedig ott van a másik ablakban.) Azt hiszem, Jézuskának kell másik Bogyókönyvet hoznia, mert ez még félálomban is nagyon unalmas így ezredjére.

 Garázda! Az az ÉN könyvespolcom!!!

 Mondjuk ez tényleg nem volt rossz könyv.

 Khm. Ezt sem hallgathatom el. Berci fura perverziói közé tartozik, hogy szeret az arcára matricákat ragasztgatni. És krémezkedni is szeret, mindig kell neki is adni, ha bekenem a kezem 'pim'-mel, és akkor azt bőszen mázolja fel a pofijára. OK, ilyet láthatott tőlem. De ezek a matricák, ezeken nehéz napirendre térni...

 Na de most komolyan...

 Annyira megnőtt, és olyan Nagyfiú már!

 Kicsit aggódom. Állandóan elbújik. És már nem is gyengén csinálja, egyszer el fogom veszíteni Bercit, biztos vagyok benne. Nem is árulja el magát, csendben lapít és várja, hogy elkezdjük keresni. Régebben néha volt egy-egy elszólása, amikor tettetett (micsoda szó!) sopánkodással kiabáltam, hogy -Hol vagy Berci? Biztos lement egyedül a játszótérre! -Bejci játszoté nem! De mostanában már ilyen olcsó trükökkel sem lehet átverni.
A napokban cseréltem ágyneműhuzatot, és amikor kiveszem az ágyából a matracát, kötelező kör, hogy kicsit leteszem a földre, B. meg ugrál, őrjöng, dűlöngél stb. Egyszer csak néma csönd, jövök be, és ez a kép fogad:

Ennyi. :D

Köszönjük szépen a hiányolást (Edina és Magdi! :D), nagyon jól esett, hogy van, aki érdeklődik. :)
Mostanában sokminden zajlott, állandó jövés-menés, orvosi körök részemről (minden rendben), karácsonyra készülődés, vásárlás stb, ráadásul én masszív ihlethiánnyal is küzdök, de majd igyekszem ezen túllépni.
Amilyen jó volt a tavasz-nyár-ősz, ez a tél olyan vacak persze (pedig még nem is durvult be igazán, tudom). Kétszer is meggondoljuk, hová, mennyi időre, mivel menjünk; teljesen kész vagyok, hogy kimegyünk fél órára a kertbe, és előtte-utána az öltözködéssel-sárvakarással is elmegy egy másik fél óra, és én meg még így is fázom ebben a r. hidegben.
Szóval sokat festegetünk és rajzolgatunk garázdálkodunk idebent, ami uncsi. Voltunk az OSZK-ban is adventi gyereknapon, ami jó volt, mert sokat beszélgettem Berci megint halálra élvezte a programokat szobrokat és lépcsőket. Jó lenne több ilyen, január-februárra kellene találni valami rendszeres elfoglaltságot. Bár, ha most tényleg megint dúl a rota, jobb is, ha nem sokat megyünk gyerekközösségbe, csak maximum a friss (és nagyon hideg) levegőre. Meglátjuk.

Most amúgy is Berci meg van fázva és folyik nagyon az orra, ami csak azért jó, mert végre ráérzett a fújás örömére, úgyhogy megtanult lelkesen trombitálni (viszlát, porszívó!). Remélem, nem lesz belőle semmi komolyabb, karácsonykor mulatni és nagyokat enni szeretnénk. Ha lehet.

Készül egy jó kis vicces-képes bejegyzés arról, hogyan töltjük bezárva a téli napokat, lehet két részletben, de írom. :)

És persze megkezdtük a karácsonyi sütögetést, remek kis mézeskaláccsal startoltunk, Berci persze nagyon sokat segített! Jó volt, az első fél órát nagyon élvezte, lelkesen szúrta ki a formákat, hozta-vitte a szerencsétlen tésztákat, pakolta a tepsibe. Aztán mondjuk elunta, így az utolsó 3tepsivel már csak ketten csináltuk Zolival, én meg egyedül díszítgettem, de az legalább szép lett. :P
Szeretnék még ishlert és vaníliás kiflit mindenképp, meg egy kis linzer is olyan jó lenne (nem kellett volna megvenni Stahl barátnőm karácsonyi különkiadását...)

Mindenkinek vidám karácsonyi készülődést!! :D

(Igen, Süninek még a mézeskalács-készítésénél is asszisztálnia kell 'Gyeje Süni! Odanéz! Kajács Bejci!')

 Hála Krisztának, Anna anyukájának és a fényképezős mobiltelefonnak, végre meg tudom örökíteni a blogon is mindennapjaink fontos alapkövét, a délelőtti játszóterezést és főleg Annát.
Bercit kérdezem ma:
- Berci, ki a te barátod?
- Anna baba bajaja! (bajaja=barát) 
Ennyi! :D
Imádjuk őket nagyon, cukikáim, olyan jól elvannak együtt ha Berci nem lökdösődik szeretetből általában, mi meg addig akkorákat beszélgetünk mindenről - jók ezek a délelőttök nagyon-nagyon!
(Jó lesz ám az otthoni-Ringató-játszóház is, készítem a furulyám!;))

A száraz tények: 14kg, 91cm, 92-98-as ruhákat hord, 24-25-ös cipőket és 16 fogacskával büszkélkedik.

Kevésbé szárazon:
Imádom. A kis huncut kópé fejét, ahogy állandóan vigyorog, dumál egész nap. Egy élmény vele itthon lenni, annyira jól megvagyunk általában. Olyan okos, ügyes kisfiú lett, kimondottan szórakoztató társaság.
A mozgása szerintem kiemelkedően jó, fut, szalad, hegynek föl-le, lépcsőzik egyedül le-föl, ugrál páros lábbal, focizik, a labdát rúgni és dobni is tökéletesen tudja, mindenre felmászik, amire csak lehet.

Beszédügyileg hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi hónapokban. Múltkor elkeztem összeírni azokat a szavakat, amiket rendszeresen használ, hogy készítsek egy Berci-szótárt, de feladtam, annyi sok szava van, hogy hihetetlen. Mondatokat még nem mond, de néha egész jó kis összetételeket alkot, pláne ha valakinek dirigálni kell, az nagyon megy: Apa oda ájj! Anya csüccs! Anna gyeje! stb.
Szeretnék egy bejegyzést írni még a kedvenc Berciszavainkról, mert jó lenne nem elfelejteni a hanísát (harisnya), az automumit (autógumi), biszsiszit (bicigli) és társait. A legtöbb szava egész jól felismerhető, jellemzően a szavak elejét mondja, de van néhány olyan alkotmány, amire ember nem találná ki, mit is takar - aki rájön, mi Bercinél a sipipi, ajándékot kap, szépet (Anyáék tudják, ők ki vannak zárva a játékból). :D

A napjaink szerencsére még mindig nagyon jól kiszámíthatóak. Reggel 7körül ébredés, kakaó, kis játék, reggeli, játék, játszótér, motorozás, Anna, futkározás, bim-bam, itthon ebéd fél1kor, alvás 1-2óra hosszat, kis játék, kert, mamáék, sihuhu, uzsonna 5kor, játék, Apa haza, nagy játék, vacsora, pancsi, este 8kor alvás. Szereti a rendszert, de jól tűri a különféle kimozdulásokat, kirándulásokat is, imád boltokba garázdálkodni járni, a játszóház, vagy barátoknál tett látogatás is mindig nagy siker.

Olvasunk, mostanában nagyon sokat. És már rendesen, hozza a kis könyvét, bekucorodik az ölembe, Anya oss! kiáltja és mutogat a szövegre. Anya pedig oss olvas lelkesen, nagyon szeretem ezeket a pillanatokat. APG (Berci szava szerint Peti) még mindig nagyon megy, de már sok új kedvenc is van Hál'Istennek. Az utóbbi idők abszolut slágere a Tesz-Vesz-Szótár volt, azt szó szerint rongyosra olvastuk, nézelődtük. Mostanában a legnagyon kedvenc Boribon (brummabrumma), az autózós sztorit fejből elmesélem bármikor, napjában kb. 10-szer kell elmondanom Bercinek. Ezen kívül az autózós kisvakond és Bogyó és Babóca is nagyon jó haverunk lett.

Kedvenc játékai még mindig az autók és a dupló, vonatozik néha, épít a kockákkal, labdázik. Sünitől elválaszthatatlan, süni még ebédelni is jön velünk mindig, mindenhol ott kell lennie.

Evés-Alvás ügyben sem lehet nagy panaszunk. Enni sokmindent megeszik, vannak nagy kedvencei persze, de uborkával és céklával még mindig bármit meg tudok vele etetni. Mostanában szerintünk újra fogzik (jönnek a nagy hátsók), emiatt az alvás néha megborul. Általánosságban végigalussza az este 8-tól reggel 7-ig terjedő időszakot, az utóbbi hetek nyüglődését a fogzásnak tulajdonítjuk. És amúgy szerintem elkezdett félni a sötéttől is. Ha éjjel megébred, régen simán visszaaludt, mostanában viszont keservesen zokogni kezd, kiabálja, hogy jámpa, jámpa! (lámpa), felkapcsolom (pici éjszakai fénnyel), megnyugszik, és lámpafénynél tovább alszik. Fura dolog, mindig van valami.

Mint az tán sokaknak feltűnt (a freeblogosok meg tapasztalták) a napokban nagy szerverhalál volt a freeblog háza táján, aminek köszönhetően augusztus közepéig minden freeblogosnak minden bejegyzése eltűnt a rendszerből. Hála barátunknak, Google-nak, a bejegyzéseket nagy nehezen sikerült visszavarázsolnom, a beállításokat pedig újra végigzongoráztam, nagyjából visszatért a blog régi-új köntöse. Viszont a szívemnek oly kedves kommentjeitek 2,5hónapnyi adagja azt hiszem, mindörökre elveszett, ezt nagyon sajnálom. Bár én még így is kevesebb veszteséggel úsztam meg az esetet, mint jónéhányan...
A tanulság (amit Zoli ezer éve mindig hangoztat) mindig mindent menteni, lehetőleg háromszor, különféle adathordozókra. Remek.

Berci ágyában pillanatnyilag Bercin kívül a következők tartózkodnak:
- 1 db nagy süni
- 2 db egér (plüssből mind:D)
- 1 db autó
- 1 db pelus
- 2 db maci.
Ha bármelyiket is megpróbálom kicsempészni, hangosan méltatlankodik (ató, süsü, süsüüüüü!!, bumbum!, edi!). /Mire én rájöttem, hogy edi nála az egeret jelenti.../

Lassan tényleg égető szükségünk lesz a nagyobb gyerekágyra!
Kedvenc barátait (bajaja) napközben is ciplegeti magával mindenhová, itt egy ébredés utáni, kissé még álmos Berci, aki kivonul az udvartartással a szobába játszani:

Nagyon sok szeretettel kívánunk Bercikének boldog második szülinapot!!
Jöhetnek a bulik, torták, tűzijátékok, ajándékok minden mennyiségben!

 Egy szegény, szerencsétlen katica véletlenül betévedt hozzánk és a függönyön éjszakázott. Hogy örült neki Berci, mikor reggel megtalálta! Jó darabig hordozgatta a tenyerén.

 Az evésről. Annyira ügyes a kis makimajom, már a levest is szépen eszi egyedül kanállal, szilárdabb ételeket szépen villával, ahogy kell. Nagyon jó dolgom van ám mostanság, mert a környékünkön van egy kiváló étterem, ahol napi menüt is adnak. 690 forint két fogás, akkora adagok, hogy még egyszer sem sikerült megennünk Bercivel az egészet, és kimondottan nagyon finomak. Úgyhogy befizettünk már a második hete, és kéremszépen, én nem főzök. El sem tudom mondani, mekkora teher zúdult le a vállamról. Kitalálni, mi legyen, megvenni, megfőzni, Bercit közben lefoglalni, jaj még gyorsan reggel, mert utána rohanunk a játszira, ó, de még gyorsan elmosogatok, várjááál, Berci... No, ennek vége. Reggelizünk együtt szép komótosan, kávézás (B. főzi a kávém minden reggel, mondom, hogy jó dolgom van), játszás, 10körül elindulunk a játszótérre, nyugalom, béke és madárcsicsergés. Bácsik közben az étteremben megfőzik az ebédünket, amiért hazafelé bemegyünk; B. imádja a bácsikat, az éttermet (a kert tele van játékokkal, csúzdákkal), imádja itthon meglesni a dobozokat, hogy vajon mit csomagoltak a bácsik - és ami a lényeg, hogy eddig mindent jóízűen meg is evett. Most mondjátok, ennyiért, hát nem megéri a hülyének is? 

 Huncutságos itt épp házichipset eszik, annyira tetszett neki, hogy jó közel telepedett a tányérhoz, konkrétan az asztal tetejére.

 Az ősz egyik jó oldala a vég nélküli teázgatás. Nagyon szeretjük Bercivel, aki még az utolsó kortyokat is megosztja drága jó anyjával.
(Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én arra jöttem rá, hogy sokkal kevesebbet iszik, ha pohárból kínálom az innivalót. Így ha azt akarom, hogy tényleg megigyon egy rendes adagot, én még mindig előveszem a cumisüveget, összebújunk, és szépen megiszik 3 dl-t egy ültő helyében.)

 Az ősz másik jó oldala, hogy megint van X-faktor. :DD
/Nem tudom, ki hogy van vele részemről kb. ennyi előnye van az előttünk álló hónapoknak. Na jó, még a szülinapok és a karácsony, meg a karácsonyi szünet, de aztán tényleg ennyi./

 Nosztalgiáztunk. Amikor meglátta, fel kellett fújni az úszógumit és abban ücsörgött fél délután. :o)
((Meleget akarok és Balatoooont, most!))

 Mamáéknál írja a leckét. :D
Na jó, persze rajzolgat. Nagyon rákaptunk, ami azt jelenti, hogy hozza nekem a ceruzát, hogy ÉN rajzoljak (nem tudok). Mondjuk annyira nem bonyolult a dolog, mert mindig megkérdezem, hogy mit rajzoljak, Bercike? Mutogatás magára, így megrajzoljuk Bercikét. És most mit rajzoljunk? Anna!! Lerajzoljuk Annát. És még mi szeretnél? Autó! És ezt a három témát variáljuk állandóan, egyre jobb Annákat és autókat készítek.

 Mamáéknál számítógépezés (itthon nem lehet...). Szigorúan homlokra tolt napszemüvegben.

 Haj, ez a fúrás faragás visz engem egyszer a sírba. Utánozza az elektromos csavarhúzó hangját (általában a legérdekesebb műsorok legérdekesebb perceiben), kint és bent megy a fúrás, faragás, fűrészelés, csavarhúzás. Az elmúlt hetek fénypontja volt, amikor Papával szétszedték a padot, hogy eltegyék télire. Azóta is azt emlegeti.
 

Tulajdonképpen mostanában Berci nagyon jól viselkedik, kellemesen telnek napjaink. Egyetlen fegyelmezési problémánk van vele: néha csapkod.  Általában ha nagyon fáradt, nyűgös, vagy valamit nagyon akar és eltiltjuk; egyszerűen ilyenkor néha elkezd csapkodni - ami idegesítő és abszolut tilos, ugyebár... Először mindig jön a szépszó, Bercike, nem szabad csapkodni, fáj anyának stb. Sokszor viszont képtelen leállni, látszik rajta, hogy már huncutságból csinálja, vigyorog és figyeli a reakciókat. Ez nekem nagyon nehéz. Rég letettem arról, hogy kézre-popsira ütéssel büntessek, egy-kétszer megpróbáltuk, de itt az eredménye. Annyit tanul meg belőle (teljesen logikusan), hogy ha mérges vagy, büntetni akarsz, csapj oda.  Ezért ellenzem én az ilyen fenyítést - vagy legalábbis nem látom eredményesnek (ha pedig véletlenül nem az anyját csapkodja, majd fogja a többi gyereket, láttunk már erre is szép példát a környezetünkben...) Az agresszió agressziót szül. Plusz, így csak a büntetéstől (veréstől) való félelem fogja visszatartani a rosszaságtól, nem pedig az, hogy tudja, fájdalmat okoz, ezért nem szabad stb. Persze nem mondom, hogy néha-néha nem vágok rá a fenekére, de valahogy ezt nem érzem jó megoldásnak. 
Szóval marad a szépszó, a határozott rászólás, és a legújabb, a büntisarok. Kineveztünk egy sarkot, és amikor már végképp bohócságba csapna át a verekedése, egyszerűen berakjuk a sarokba, elmondjuk, hogy miért van ott, meg ne mozduljon, csend legyen, ne is lássuk egy darabig. Otthagyjuk, aztán egyszerre csak halk neszezés, és íme, a tipikus, nem látlak, ti sem láttok, itt sem vagyok történet:

Most akkor hogy lehet ezt röhögés nélkül megállni????

Kinél hogyan zajlik/zajlott a jól megérdemelt büntetés kiosztása két éves gyereknél? Begyűjtenénk a jó kis praktikákat...

Elöljáróban leszögezném, hogy nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy napjában egyszer legalább (tehát este) szépen együtt egyen a család, egy asztalnál, beszélgetve, ahogy azt kell, jó ha korán hozzászokik B. a tisztességes rendszerekhez. Ma kivételesen nem jött össze a dolog, így esett, hogy Bercike ma a következő(ke)t vacsorázta:
17.00-kor megette a szokásos tejpépjét.
17.30-kor Zolival evett egy nagy adag paprikás csirkét nokedlival, kb. fél üvegnyi uborkát elmajszolva mellé, csak hogy jobban csússzon.
18.30-kor én csináltam magamnak egy adag virslis-sajtos rántottát, kenyérrel. Amikor szagot fogott, betelepedett mellém, és megevett ebből is egy emberes adagot. (Egyszer ne enné meg a kajámat, komolyan a legjobb fogyókúra...)
20.00-kor egy szó nélkül bevette a 3dl tápszerét a lefekvésnél.
Mindeközben megivott kb. fél liter gyümölcsteát, mert biztos hallotta Rékáéktól, hogy milyen fontos a bőséges folyadékfogyasztás a méregtelenítés miatt.

1.

Berci mostanában jött rá, hogyan kell használni a zipzárt. Hatalmas tudomány, új világok tárultak fel, mindent ki lehet nyitni, hálózsákot levenni, táskákat, párnahuzatokat nyitogatni.
Mint például Apa laptoptáskáját, amibe aztán vicces dolgokat lehet dugdosni... :D Apa mostanában mindig visz magával egy-egy gesztenyét, legókockát, kavicsot a munkahelyre...

2.

Nem volt ma jó éjszakánk, Bercinek folyik az orra, kb. kétóránként megébredt, hogy nem kap levegőt, nyígás, orrporszívó, visszaalvás. Egyszer egy kis visszanyelt cucctól még a vacsorát is kihányta, ordítás, takarítás, átöltözés, szóval, jó nagyot pihentünk, remek volt. Reggel persze későn kelés, egész nap elcsúszott, rohanás, lehányt cuccok mosása, teregetés. Ki kellett mosni az Alvós Szent Egerét is, amit mikor meglátott a szárítón, hangos követelésbe kezdett. Mondtam, hogy nagyon vizes, Egér szárad, majd később megkapod, Nemnemnem, mutogatás Bercire, Egérre, Bercire, Egérre. Jólvan, akkor vigyed az Egered, de látod, milyen vizes? Elgondolkodott, kivonult. Nohálisten, folytatom a teregetést. Matatás, jön vissza, hátranézek, és ez a kép fogad:

Még bürrögött is a hajszárítóhoz, azt hittem, helyben megzabálom. :DDD (És én csak annyit mondtam, hogy vizes az egér, tök magától rakta össze, hogy akkor gyorsabban szárad, ha hajszárítózunk, annyi esze van a rafkóssághoz, hogy hihetetlen...)

...avagy egy rövid hálaadó gondolat az utolsó szép, meleg, nyári napok egyikén októberben.

Biztos volt sok panasz és kesergés, de meg kell mondjam, ez az utóbbi félévünk annyira jó volt, hogy hihetetlen. Tavasz óta tulajdonképpen egy szavunk nem lehet az időre, alig volt egy-két esős nap/hét, lassan egy fél éve szinte egész nap kint vagyunk Bercivel a jó levegőn. Ő pedig olyan nagy és okos fiú lett, annyi mindent lehet már vele csinálni, annyit kirándultunk, játszótereztünk, Balatonoztunk együtt, kívánni sem lehetne szebb tavaszt-nyarat, mint ami nekünk volt.
Már több Anyukával leszögeztük kistesó kérdésben, hogy akár most azonnal ide adhatnák egy évesen, nem lenne egy szavam sem - csak az a terhesség, szülés, első hónapok ne lennének....brrr. (Igen, még mindig nem tudom, és győzködöm magam, mikor-mi legyen...) 
Nagyfiú Bercivel már sokkal vidámabb az élet. Tavasz elején szépen elhagyta a babakocsit azóta mi mindenhová sétálunk és buszozunk. Szépen meg is erősödött, komoly túrákat meg lehet tenni vele zokszó nélkül, sőt, valahogy mindig Berci az, aki nem akar hazajönni, és rohangálna egész nap, mint a bolondgomba.
A nyári kis visszaesés óta megint helyreállt az étvágya, jóízűeket lakmározik a főztömből, szépen vacsorázik velünk, és egész nap gyümölcsözik. A kertben mindig van valami finomság, szerencsére, a ribizli-szezon után mostanában epret, almát, körtét, szőlőt lakomázunk. Húst is eszik, kenyeret is, amit meg nem eszik meg, olyat nem főzünk. :D Egyedül még az önálló evéssel akadnak problémák, tud villával, kanállal is enni, egész tisztán és ügyesen, de elég hamar megunja, így ha azt akarom, hogy jóllakjon, még mindig kezembe kell venni a kanalat az irányítást előbb-utóbb. Gondolom, majd szép lassan ez is alakul... Tulajdonképpen elég, ha annyit mondok, hogy 14 kiló és még nincs kétéves. Szóval asszem tán nem éhezik.
Olyan jó kis napirendünk is volt ezidáig, alvás kb. 7-ig, reggeli, Anya főz (mos, mosogat, takarít), játszótér délig, ebéd, alvás háromig, kert (Mammapappamammapapppa), uzsonna, kis sihuhu-mese, játék, Apavárás, vacsora, játék, fürdés, nyolctól alvás. A játszótéren már annyi barátunk és ismerősünk van, hogy hihetetlen, mindig ugyanaz a csoport járkál le, mindig van kivel beszélgetni, lökdösődni játszani, Berci remekül megtanult motorozni, kismotor nélkül nem is indulhatunk el itthonról. (Hálistennek :S)
A beszéde nagyon kis vicces, lassan számon sem tudom tartani, hány szót tud, de mindent kommentál, megbeszélünk, megjegyez és visszamond. Nem kapcsolja még össze a szavakat, de simán ki tud fejezni szinte mindent (Papa bibi csicsijjababuuujja = Papának fáj a lába és most pihen, by Berci . :DD). Cukiságosan mondja az epret (epe'), a buszt (bisz), saját magát nem nevezi meg, de ha Berci akar valamit, akkor mutogat magára ezerrel. Nagyon vicces. Van már itt-ott, ide-oda-vissza, bácsi (bá) és néni (néini) és apázás és anyázás kb. egész nap, megállás nélkül. Azt még nem tudja mondani, hogy nézd!, de a kezemet megfogja, akármit is csinálok, Annnnnnnya! kiáltja, elvonszol, és meg kell csodálnom a mesekönyvet, a két egymásba rakott duplokockát vagy a hátára fordított kisautót. Nem unatkozunk, továbbra sem.

Egy szó mint száz, viszlát, nyár, imádtunk nagyon, várjuk a következőt!!!
Addig is gumicsizma rulez!

Tudom, hogy nem jó még a háttér-sablon, bütykölgetem szabadidőmben, kicsit még szét van csúszva, gondolom, nem csak nálam...

Ha véletlenül valaki tudná, hogyan tudom a linklistában feltüntetni a háttérképek forrását (tehát egyáltalán hogyan tudok plusz bejegyzést hozzáadni az oldalsávhoz), legyen kedves ne tartsa magába!!!!!

De legalább itt megmutatom az oldalt, mert zsaniális: őőő az! :DD (Különösen blogspotosok tudnak vele remekül dolgozni...)

Beindult a kamuzás is, agyam eldobom a kiscsávón, ezt figyeljétek!

- Berci! Ki firkálta össze ceruzával a mesekönyvet??!!
- Mama! (A lehető legkomolyabb arccal, már-már panaszos hangon, visítva röhögnék, ha nem lennék mérges...)

- Berci! Ki dobta a labdát a bokorba?
- Mama!

- Ki öntötte ki a teát a padlóra, aztapazta!??
- Mama!

Nagyon vicces, és eddig mindig csak Mama volt a hibás, pedig már sokmindenkit meg tud nevezni, de valamiért következetesen szegény Mamát sározza...
(Jut eszünkbe, holnap kipróbáljuk, vajon ha Mama kérdezi, kit tesz meg bűnbaknak?)
:DDD